Nincs új Grendel New Pozsonyban

S adódott a kérdés: ha a tavaszi pozsonyi, központi kormányellenes tüntetéseken annyira ügyeltek rá, hogy lehetőleg a társadalom minden rétege, szociális csoportja megjelenjen a pódiumon mikrofont szorongató szónok képében, miért hagyták ki a magyarokat? Merthogy magyar felszólaló nem volt, vagy legalábbis olyan ember nem, aki a honi magyar társadalom képviseletében jelent volna meg, a tömeg pedig mint magyar szónokot hallgatta volna. Jó kérdés, ez eszünkbe sem jutott – felelte a tüntetések egyik arca, szervezője. Válasza őszintének tűnt. Nem jutott eszükbe…

Mit üzen ez nekünk? Aki minden rosszban a jót keresi, vagy csak egyszerűen politikai PR-szövegeket gyárt, azt mondhatná: annyira tökéletes lett a szlovák–magyar viszony, hogy erre már nem is volt szükség. Nem a szónok nemzetisége számít, az üzenet a lényeges, mert megértjük egymást.

Ha viszont csak egy kicsit is kritikusabban szemléljük a helyzetet, akkor nem csaphatjuk be magunkat. Nem ezért nem voltak magyar felszólalók a központi rendezvényeken. Hanem mert közösségünk és vele együtt a megmaradásunkat, társadalmunk fejlődését érintő témák marginális helyet foglalnak el a közbeszédben. Ha pedig valaki és valami nem látható, nem is veszik észre. Persze, erre az is mondható, hogy végre nem a „magyarkérdéssel” kel és fekszik a szlovák, kellett már a nyugalom – a gond az, hogy ezt csak munkavégeztével szabadna kijelenteni.

Akkor, amikor már nincs dolgunk, elértük, amit akartunk. Tematizálás nélkül ugyanis nincs megoldás és előrehaladás.

1989-ben az akkori rendszerváltók fontosnak tartották, hogy a magyarokat is bevonják. A bársonyos forradalom egyik tüntetésén felszólalt Grendel Lajos is, a tömeg pedig hatalmas tapssal fogadta beszédét. Ez is egy fontos momentum volt, nem csak a magyarságnak. Megjelenése az egész társadalomnak üzent. Most nem akadt követője, nem szólítottak magyar szónokot a tribünre. Pedig talán fontosabb lett volna, mint akkor, hiszen azok között, akik ellen a százezrek tüntettek, magyarok is ülnek. Magyar szavazatoknak köszönhetően tud működni ez a kormányzat.

Ha valami megoldódott, nem kell róla beszélni. Ám fordítva ez nem igaz: a gondok nem attól oldódnak meg, hogy nem beszélünk róluk.