Szinte példátlanul nagyra hízott a kormányellenes tiltakozáshullám

A Fico-kormány 2023-as megalakulása óta több alkalommal is utcára vonult a lakosság, hogy tiltakozzon a kormány egy-egy lépése ellen, de az elmúlt három hónap akcióinak jellegzetessége, hogy ugyanaz a stáb koordinálja a demonstrációkat és rendszeressé tették a megmozdulásokat.

A Békét Ukrajnának (Mier Ukrajine) társulás a jelenlegi tüntetéssorozat első demonstrációját még december 23-án szervezte meg, napokkal azután, hogy Robert Fico kormányfő váratlanul Moszkvába utazott – mintegy háromezren vehettek részt az akción. A megmozdulások azonban a télen állandósultak mind a témájukban, mind az ütemtervet tekintve. Január tizedikétől kéthetente tartják meg az épp aktuális demonstrációsorozatot. Jellemzően Pozsonyban és Kassán a legnagyobb a részvétel, de általában ötvennél is több hazai és külföldi városban jönnek össze a tiltakozók. 

A tüntetések önmagukban nem járnak a kormány bukásával, de Robert Fico figyelmét is felkeltették – a koalíció tervezett erőszakos zavargások kirobbantásával, ukrán és grúz kapcsolatokkal vádolta meg a szervezőket. A tüntetésekre a legtöbben késő januárban és február elején jöttek el, a becslések szerint 100-120 ezer tiltakozót mozgósítottak egyszerre, több városban.

Tisztességes Szlovákia

Az elmúlt években már akadt példa hasonló jellegű tömegtüntetésekre – méghozzá 2018-ban, Ján Kuciak tényfeltáró újságíró meggyilkolását követően. A Tisztességes Szlovákia mozgalom által szervezett tüntetéssorozat hozzájárult Robert Fico távozásához a kormányfői posztról és közvetett módon elősegítette a kormányváltást is a 2020-as választáson. A megmozdulásokat szervező polgári aktivisták közül többen politikai pályára léptek, például Juraj Šeliga, aki épp a Demokraták alelnöke. 

A tüntetéssorozat hasonló módon zajlott, mint a jelenlegi megmozdulások: az aktivisták központi koordinációval hirdették meg a tüntetéseket, de a megvalósítást a helyi szervezőkre bízták. A legnagyobb márciusi demonstrációhullámban csak Pozsonyban hatvanezren, egész Szlovákiában pedig százhúszezren vonultak az utcára – mindkét adat rekordot jelentett az ország történetében a kommunizmus bukása óta.

Menet az életért

A 2010-es években régiós szinten nagy figyelmet kapott, Pozsonyban és a magyar közegben azonban kissé kevesebbet foglalkoztak a Menet az életért (Pochod za život) aktivitásaival. Nem csak a kormányellenes aktivisták, hanem az országban hagyományosan erős és népszerű intézménynek számító katolikus egyház is sikeresnek bizonyult a múltban a szimpatizánsok mozgósításában.

A Szlovák Püspöki Konferencia háromszor is meghirdette a múltban az életmenetet, hogy a hagyományos értékek és a család támogatása mellett, illetve az abortusz ellen tiltakozzanak. Az első akción, amelyet 2013-ban Kassán szerveztek, 80 ezer résztvevő vett jelen – köztük felvidéki magyar szervezetek képviselői is. Ezzel a demonstráció a legnagyobb létszámú egyéni megmozdulássá vált Szlovákiában, az előző két tüntetéssorozat sem tudott mozgósítani ennyi szimpatizánst egy helyen.

A rekordot két évvel később a pozsonyi megmozdulás döntötte meg, ahol a szervezők becslései szerint 85 ezren vettek részt. 2019-ben, szintén Pozsonyban nagyjából ötvenezren vonultak utcára – ezt a rendezvényt beárnyékolta, hogy a szélsőséges ĽSNS aktivistái pártzászlókkal jelentek meg a meneten.

Gorilla-tüntetések

A szlovákiai spontán utcai tüntetések hagyománya 2012-ben kezdődött, az úgynevezett Gorilla-iratok nyilvánosságra kerülése után. Az oligarchák és politikusok összejátszását, illetve rendszeres kommunikációját bizonyító felvételek sajtóban való megjelenése után januárban több ezren kezdtek tiltakozni Pozsonyban, hogy az ügy kivizsgálását követeljék – a rendezvényt ezesetben is civilek szervezték, illetve fellépett a szónokok között Tom Nicholson tényfeltáró újságíró is.

Az első, pozsonyi akciókat több különálló demonstráció követte több szlovákiai városban és néhány tízezren vettek részt rajta. Ez a tüntetéssorozat azonban viszonylag gyorsan, hetekkel később kicsúszott a szervezők ellenőrzése alól – a rendőrség néhány esetben vízágyúkkal, vagy erőszakot alkalmazva lépett fel a zavargók ellen. 

A Gorilla-tüntetések közvetett következménye, hogy a nyilvánosság elveszítette a bizalmát a jobboldalban, Robert Fico pedig abszolút többséggel, szövetségesek nélkül alakíthatta meg 2012 márciusa után a Smer újabb kormányát.