Nimuno, avagy legóvá leszünk

Meg hogy Magyarországra is megérkezik a Lego oktatási programja, ami segíti a gyerekek motiválását, erősíti a hátrányosabb helyzetű régiók felzárkózását célzó oktatási stratégiát.

Arról is lehetett olvasni, hogy a cég annak lehetőségeit kutatja, hogy 2030-ra új, újrahasznosítható anyagból készülhessenek a legódarabok és a csomagolás is. Ha elbomlóra sikerül az új játék, valószínűleg nem lesz már olyan, mint Ausztrália partjainál, ahol az évtizedekkel ezelőtt elsüllyedt le-górakomány darabjait a mai napig a fövenyre sodorja a hullámzás.

Talán ennek az igyekezetnek a terméke az az új építőelem, ami a Nimuno nevet kapta. Lényegében olyan, amilyet megszoktunk, csak éppen hajlik, vágható és szinte bármilyen felületre ragasztható. A promójához készített reklámfilmben azt állítják róla, hogy más játékokat is Legóvá tesz. Lényegében egy olyan vírusként telepedik rá, amely felülírja a gazdasejt működését. Egy mutációt hoz létre, egy megváltozott gén-, pontosabban mémtérképpel. Emlékezzünk arra, hogy mikor Richard Dawkins angol etológus, evolúcióbiológus megalkotta a mém, vagyis egyfajta kulturális gén fogalmát, a mintát a biológiából vette, figyelembe véve a gén átörökítő képességét, változékonyságát, amivel mutációkat képes létrehozni.

Ha jobban meggondoljuk, így működnek mindennapjainkban az alternatív tények, az álhírek, a hoaxok is. Nem elég korán kezdeni a szoktatást – vagy épp az oktatást. Szülője válogatja. A reklámfilmben egy dínóra – vagyis egy másik mítosz sokjelentésű elemére – ragasztanak egy darab nimunót, így változtatják legóvá. Az őskort kapcsolják össze a jelennel, hogy egy jövőbeli mutációt modellezzenek. A popkultúra nem semmisíti meg, hanem bekebelezi az ellenfelét.

És ne feledjük, több a legófigura, mint az ember!