Nicsak, ki beszél a rendszerváltásról?

A rendezvény egyszerre volt a képmutatás magasiskolája valamint röhejes és szánalmas manifesztációja mindannak, ami Szlovákiában a demokrácia és a piacgazdaság szempontjából rossz és elutasítandó. Az embernek déja vu érzése lehetett, mintha egy szűk körű kommunista pártgyűlést látna, egy gyors becslés és úgy tűnik, hogy a korábban vörös párttagsági könyvecskével rendelkező résztvevők aránya 80% fölé kúszik (a jelen lévő újságírókat nem számítva). Ezek emlékeznek a rendszerváltásra…? És ez még nem minden, mert a „tudományos“ előadások helyett inkább politikai kampánybeszédeket hallhattunk, a három fő közjogi méltóságét a köztelevízió mindkét csatornája közvetítette (a megyei választásokat megelőző napon!).

A főasztal mögött: Ivan Gašparovič köztársasági elnök, Pavol Paška parlamenti elnök, Robert Fico miniszterelnök, Ján Chryzostom Korec bíboros és a Smer frakcióvezetője Miroslav Číž. Egyszóval egy rakat bolsevik, meg az őket legitimizáló Korec. A hallgatóság az első sorokban felvonultatja a női ellenpólust: Monika Flašíková-Beňová, Zdenka Kramplová, Viera Tomanová, Anna Belousovová... Hányingerem van. Azért, mert a volt kommunista rezsim hű kiszolgálói, holmi elvtelen, köpönyegforgató és demagóg politikusok tartanak előadást a demokráciáról. Azért, mert az akadémia egyik tudományos intézete meg a köztelevízió simán lefekszik nekik és asszisztál az egészhez. Hányinger, hogy a szlovák katolikus egyházból mindig van egy tekintélyes vezető, aki legitimizál egy ilyen rendezvényt, meg bármilyen ordas eszméken és hazugságokon alapuló ideológiát vagy rezsimet, legyen szó fasizmusról vagy kommunizmusról, Mečiarról vagy Ficóról. Hányinger, hogy a választók nagyobbik része még mindig vak, nem akarja látni, hogy az országot újra a szakadék felé viszi a (poszt)kommunista elit, és két nappal a bársonyos forradalom évfordulója előtt, a megyei választásokon újra vörösre festik az országot (azokat a választókat inkább hagyjuk, akik 5 euróért eladták a szavazatukat).

Az viszont már szánalmas, ahogy Pavol Paška házelnök indulatosan kikéri magának, hogy őt valaki bolseviknek nevezze. Épp a rendezvényen tett bizonyságot arról, hogy ízig-vérig bolsevik, beszédstílusa erősen emlékeztetett a sztálinista komcsikra, pl. Gerő Ernőre vagy Klement Gottwaldra, akik csak rágalmazni, üvöltözni és ordibálni tudtak, beszélni és érvelni sosem. Az meg egyenesen röhejes, ahogy Fico a bukott rendszer szociális igazságosságát kívánta érzékeltetni: „Emlékszem arra, hogyan kellett kérnem a felettesem belegyezését a máltai nyaraláshoz, de arra is, hogy nem volt semmilyen problémám erre az útra összespórolni a pénzt a rendkívül nagyvonalú diákösztöndíj-rendszerből.“ Persze: egyetem, nagyvonalú ösztöndíj, máltai nyaralás - erről a fiatalok többsége akkor álmodni sem mert, nem úgy, mint a pártba 1987-ben belépő karrierista Fico. Azért talán ennyire nem nagy a kollektív amnézia, hogy még ezt is bevegyük. Vagy igen?