Népszaporulatot nem lehet vásárolni

Pénzügyminiszterként most a szlovák népszaporulat javítását tűzte ki célul, és saját szavai szerint a családok támogatásáért kész minden követ megmozgatni. Attól tartok azonban, hogy egy olyan küzdelembe kezdett, melyet nem tud megnyerni. A demográfiai folyamatok bonyolultak, és a rendelkezésre álló kutatások azt mutatják, hogy extra pénzügyi támogatással nem lehet népszaporulatot vásárolni.

A demográfiai trendek kutatói már rég rámutattak arra az alapvető viszonyra, hogy a gazdasági fejlődés nagymértékben csökkenti az egy nő által világra hozott gyerekek számát. Ez a gazdasági fejlődés egyik velejárója, különféle kultúrájú és vallású országokban egyaránt megfigyelhető. Európában a termékenység a legtöbb országban már a reprodukciós szint alatt van, ami egy anyára átlagban 2,1 gyereket jelent. Az Európai Unióban egy tagország sem éri el ezt a szintet, még a legmagasabb termékenységű Franciaország sem. Ez hosszú távon népességcsökkenést okoz, ami a lakosság elöregedésével együtt a jövőben komoly gazdasági és társadalmi problémákat okozhat. A szlovákiai termékenység az uniós átlag szintjén helyezkedik el, ez 2019-ben egy anyára 1,57 gyerekeket jelentett.

A demográfiai probléma tehát valós, emellett a globális koronavírus-járványnak köszönhetően 2020-ban az elhalálozások száma Szlovákiában már meghaladta a születések számát. A gond az, hogy Igor Matovič a maga megszokott Durrbele Bumm módján közelít meg egy nagyon összetett problémát. A szociális hálón minden további részlet nélkül feldobott egy jól hangzó összeget a családi pótlékról – mellyel szülőként nehéz nem egyetérteni. Érthető, hogy sok család fantáziáját megmozgatja az egy gyerekre juttatott havi 200 eurós családi pótlék, a kérdés azonban az, hogy ezzel lehet-e gyerekvállalási kedvet vásárolni. Válaszért nem kell messzire menni, az elmúlt években a lengyel és a magyar kormány egyaránt nagyszabású családtámogatással szerette volna a születések számát növelni. Eddig sem a magyar, sem a lengyel termékenység nem mutat számottevő javulást, de a pénzügyi támogatásokat szorgalmazók már a termékenység stabilizálását is jó jelnek tekintik.

A fiatal családok pénzügyi gondjai nyilvánvalóan szerepet játszanak a gyerekvállalási kedv csökkenésében, de a probléma ennél sokkal bonyolultabb. Mindenképpen beszélni kell a bölcsődék és az óvodák hozzáférhetőségéről, de nagyon fontos téma az anyák számára a karrier és az anyaság összeegyeztethetősége. El lehetne gondolkozni a szülői szabadság rugalmasabbá tételéről, ami Csehországban pozitív eredményeket hozott.

Látható, hogy nem csak egyféle családtámogatási politika létezik, és az optimális modell kiválasztásához komoly szakértői és társadalmi vitára van szükség. Félő, hogy ez újfent elmarad. Matovič hőskomplexusa az elmúlt egy évben nem kevés konfliktust szült, és már látható, hogy a családtámogatási politika is konfliktusforrássá válik. Aki nem ért egyet Igor Matovič javaslatával, az a szlovák családok ellensége, és jobban szereti a kaviárt, mint a gyerekeket. Józan elemzések helyett ismét politikai konfliktust kapunk, melyből a szlovákiai családoknak vajmi kevés haszna lesz.