Nemzeti érdek

<p>Hétköznapi eset: az adóhatóság elnöke pihenni indul az ünnepi hosszú hétvégén. S miért ne lehetne annyira jó viszonyban egyik helyettesével, hogy együtt koptassák a schwechati repülőtér kövezetét? Más kérdés, hogy a két vezető beosztásban lévő kormányzati tisztviselő &ndash; sajtótalálgatások szerint &ndash; rajta lehetne azon a listán, amely az Egyesült Államokból kitiltott magyar állampolgárok nevét tartalmazza.&nbsp;</p>

Hivatalosan, persze nem tudunk semmit. Az amerikaiak saját korrupcióellenes törvényük alapján nem tehetik közzé az érintettek adatait. A magyar kormány tagjai pedig mindent megtesznek azért, hogy véletlenül se tudjanak meg többet. Némi rosszallással említik azt is, hogy az USA nyilvánosan vádol, de nem ad információt. 

Csakhogy nem az amerikaiak hozták nyilvánosságra a kitiltási ügyet. A Napi Gazdaság írta meg, mégpedig oly módon, hogy amerikai cégeket vádolt korrupcióval. Ekkor lépett a nyilvánosság elé a budapesti amerikai ügyvivő, aki elmondta: pont fordítva volt. Az is kiderült, hogy az amerikai diplomácia már korábban tájékoztatta a magyar külügyet. E bizalmas tájékoztatás után került az információ – elferdítve – a kormánypárti lapba. Amelyet vagy a kitiltás által érintettek valamelyike tájékoztathatott – olyan súlyú személy, akinek jelentkezése címlapsztorit generál –, vagy maga a kormány. A magyar kormány nyilvános értetlensége taktika. A felelősség elhárítása, az ügy altatása a cél. Ha nem lesznek nevek, megunják majd a találgatásokat médiaszerte. 

Közben a kormánypárti politikusok magasabb fokozatra állították a Nyugat-ellenességet. Kövér László meggondolná, hogyan hátrálhatnánk ki az euroatlanti szövetségből. Gulyás Gergely szerint a demokrácia mércéi nem azok a nyugati országok, amelyek 1956-ban nem segítettek a magyar forradalomnak, de húsz évvel később már ünnepelve fogadták a forradalmat leverő kommunista vezetőket. Hát, igen, „logikus”, hogy a forradalmat nem segítők utódai helyettma inkább a forradalom leverőinek utódaival barátkozunk... 

A minisztérium tisztogatásába belefeledkezett külügyi vezetés mintha fel sem fogná, mibe keveredett. Szijjártó Pétert még csak nem is fogadja az amerikai külügyminiszter Washingtonban. Ez példátlan. Nemarról van szó, hogy az amerikai külpolitikának mindig igaza van. Szeretni pláne nem kell. Ám, ha már a miniszterelnök az érdekekre alapozott magyar külpolitikáról tartott előadást júliusban, legalább annyit be kellene látni: nyílt diplomáciai konfliktusba kerülni az amerikaiakkal, nem kifizetődő. Aki a bozóttüzet olajjal locsolja, az biztosan nem képviseli a nemzeti érdeket, bármennyit beszél is róla. 

A szerző magyarországi politológus 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?