<p>Hétköznapi eset: az adóhatóság elnöke pihenni indul az ünnepi hosszú hétvégén. S miért ne lehetne annyira jó viszonyban egyik helyettesével, hogy együtt koptassák a schwechati repülőtér kövezetét? Más kérdés, hogy a két vezető beosztásban lévő kormányzati tisztviselő – sajtótalálgatások szerint – rajta lehetne azon a listán, amely az Egyesült Államokból kitiltott magyar állampolgárok nevét tartalmazza. </p>
Nemzeti érdek
Hivatalosan, persze nem tudunk semmit. Az amerikaiak saját korrupcióellenes törvényük alapján nem tehetik közzé az érintettek adatait. A magyar kormány tagjai pedig mindent megtesznek azért, hogy véletlenül se tudjanak meg többet. Némi rosszallással említik azt is, hogy az USA nyilvánosan vádol, de nem ad információt.
Csakhogy nem az amerikaiak hozták nyilvánosságra a kitiltási ügyet. A Napi Gazdaság írta meg, mégpedig oly módon, hogy amerikai cégeket vádolt korrupcióval. Ekkor lépett a nyilvánosság elé a budapesti amerikai ügyvivő, aki elmondta: pont fordítva volt. Az is kiderült, hogy az amerikai diplomácia már korábban tájékoztatta a magyar külügyet. E bizalmas tájékoztatás után került az információ – elferdítve – a kormánypárti lapba. Amelyet vagy a kitiltás által érintettek valamelyike tájékoztathatott – olyan súlyú személy, akinek jelentkezése címlapsztorit generál –, vagy maga a kormány. A magyar kormány nyilvános értetlensége taktika. A felelősség elhárítása, az ügy altatása a cél. Ha nem lesznek nevek, megunják majd a találgatásokat médiaszerte.
Közben a kormánypárti politikusok magasabb fokozatra állították a Nyugat-ellenességet. Kövér László meggondolná, hogyan hátrálhatnánk ki az euroatlanti szövetségből. Gulyás Gergely szerint a demokrácia mércéi nem azok a nyugati országok, amelyek 1956-ban nem segítettek a magyar forradalomnak, de húsz évvel később már ünnepelve fogadták a forradalmat leverő kommunista vezetőket. Hát, igen, „logikus”, hogy a forradalmat nem segítők utódai helyettma inkább a forradalom leverőinek utódaival barátkozunk...
A minisztérium tisztogatásába belefeledkezett külügyi vezetés mintha fel sem fogná, mibe keveredett. Szijjártó Pétert még csak nem is fogadja az amerikai külügyminiszter Washingtonban. Ez példátlan. Nemarról van szó, hogy az amerikai külpolitikának mindig igaza van. Szeretni pláne nem kell. Ám, ha már a miniszterelnök az érdekekre alapozott magyar külpolitikáról tartott előadást júliusban, legalább annyit be kellene látni: nyílt diplomáciai konfliktusba kerülni az amerikaiakkal, nem kifizetődő. Aki a bozóttüzet olajjal locsolja, az biztosan nem képviseli a nemzeti érdeket, bármennyit beszél is róla.
A szerző magyarországi politológus
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.