Némi remény a palettán

A megfigyelők zöme, így e sorok írója is komoly szkepszissel figyeli új pártok alakulását, nagyon sok volt már az egyszeri használatra alapított és személyi ambíciók egyszeri kiélésére létrehozott párt. Schuster SOPja, majd Rusko ANO-ja így visszatekintve többet ártottak a szlovákiai politikai palettának, mint az akkortájt kinézett, és jobb sorsra érdemes volt SaS is, mégis felírhatják a papírpoharak legismertebb mondatát: használat után eldobandó. Daniel Lipšic Nova nevet viselő pártjára visszatérhetünk, nézzük most Procházka esélyeit. Az elnökválasztási százalékok beváltása parlamentiekre nem előre nyertes játszma, eddig senkinek nem sikerült, még a mégoly szimpatikus és tisztességében bizonyára kikezdhetetlen Radičovának sem. Procházka a húsz százalékkal nem sokat kezdhetett az elnökválasztáson, de húsz százalék a parlamenti arányos rendszerben már komoly erő lehet. Igen ám, de vajon a személynek szóló szavazatok aránya, mennyisége hogyan jelenik majd meg egy szokványos politikai párt szavazóiban? Meglátjuk, de esély igenis van rá. Az esély két okból kifolyólag adott. Az egyik éppen Procházka személyisége. Nem elnöki típus, ő pontosan az a fajta szakpolitikus, akit az ember nem az elnöki palotában, hanem a kormányban szeretne látni. Komoly felkészültségű jogász (Lipšic is), szakmájában az elvi vitáktól sem zárkózik el. Higgadt, csökönyös, keményfejű és céltudatos, alapvetően nem támadó és a kampányából ítélve nem gonosz. Jó arc, mondanák a kampányszervezők, eladható, ami nem mellékes marketinggel fertőzött világunkban. Mégsem az arc és a marketingfogásai jellemzik, hanem a higgadt politikai ágendája. A legalábbis válságban, ha nem szétesőben lévő szlovákiai jobbközép paletta friss vért kíván, s bár ezt a szerepet Daniel Lipšic magának szánta, úgy látszik, van egy politikus, aki talán alkalmasabb erre. A friss vér mozgósíthat egy sor olyan konzervatív szavazót, akinek nem a téma hiányzik a politikából, nem is az elvek, hanem az ethosz. Az a nagyon nehezen megfogalmazható valami, amivel talán a november utáni első garnitúra rendelkezett még, vagy a Mečiart váltó csapat egy része – az elején. Az ethosz valami olyan, amivel most még, s korántsem kezdőként, Procházka rendelkezik. Az ethosz szükségességének felismerése és személyének kikezdhetetlensége komoly deviza. Nem a semmiből jön, mégsem sáros, s több hölgy kijelentése alapján még azt is leírhatjuk, sármos. Elért egy eredményt, felmérte személyes erejét, elnök nem lett belőle (bocsánat, de le kell írjam: hál’ Istennek), s megszólalt benne az ambíció, amely arra ösztönzi: az elnöki kampányban megemlített elvek és értékek iránti elkötelezettségéért csapatmunkára is hajlandó. Hogy alkalmas-e, eldől. Mindenesetre ő ma olyan kínálat a csúcspolitikában, amilyen itt évek óta nincs. S amilyennek a hiánya miatt szkeptikus a tisztelt választó. Szeretném elhinni, hogy ha pártot gründol és hasonszőrű egyéneket keres maga mellé, az annyira hiányzó reményt hozhatja vissza a szlovák politikába. Ez azért megér annyit, hogy a pártalapításához sok sikert kívánjunk.