Nem zsinat, püspöki szinódus

XVI. Benedek pápa vezetésével vasárnap a Vatikánban megkezdődött a háromhetes Püspöki Szinódus XI. ülésszaka. A zsinat az egyház ősi intézménye, a püspöki szinódus ezzel szemben mindössze négy évtizedes múltra tekint vissza. Az egyház kétezer éves történelme során 21 egyetemes zsinatot tartottak: az első a Niceai Zsinat volt 325-ben, a legutóbbi, a II. Vatikáni Zsinat, 1962 és 1965 között.

A püspöki szinódust ezzel szemben VI. Pál pápa alapította 1965-ben, hogy a II. Vatikáni Zsinat által felélesztett püspöki kollegialitásnak folyamatosságot biztosítson. Mindkét fogalom tehát olyan egyházi tanácskozást jelöl, amelyet a pápa hív össze és vezet. A zsinatra a világ valamennyi püspöke hivatalos, a szinóduson azonban helyi püspöki konferenciák képviselői és a megvitatandó kérdések szakértői vesznek részt. Az egyetemes zsinatokon a tanácskozás mellett határozathozatali munka is folyik, a határozatok a pápa jóváhagyása után válnak hivatalossá.

A szinódus a zsinattól különbözően kizárólag tanácsadó szerv, amely általában az egyetemes egyház problémáival foglalkozik, de érintheti a helyi egyházak kérdéskörét is. A pápa választja ki témáját, és dönt arról, milyen összegzés szülessék a püspökök által előterjesztett javaslatok nyomán.

A szinódusnak háromféle ülése lehetséges: rendes ülés – ilyen a mostani is –, amely az egész egyházat érintő kérdésekkel foglalkozik, jelen esetben az eucharisztia a téma; rendkívüli ülés, amely a gyors megoldást igénylő kérdéseket tárgyalja; részleges ülés, amely meghatározott helyi vagy regionális egyházakkal foglalkozik.