Nem várt évforduló

De most ne a harctéri cselekményekbe merüljünk el: a háború köde amúgy se könnyíti azt. Nézzünk magunkba ehelyett!

Egy év elég volt ahhoz, hogy a valóságészlelésünket átállítsuk? Mert nem kevés tengelyen kell(ene) ezt megtennni. Egyrészt háború zajlik a szomszéd országban. A jugoszláv felbomlás se volt kispályás, de itt az ukrán fronton most egy hidegháborús mértékegységben zajló konvencionális konfl iktust látunk egy éve. Százezrek bakancsban, milliók menekülőúton, páncélosok gurulnak és rakéták repkednek. Sok elemében ez még egy 20. századi háború. De még ezt se könnyű befogadni, hogy nem egy távoli kontinensen vívják, hanem olyanok, akikkel a kelet-európai sorsban oly régóta osztozunk. Mit gondolunk a szolidaritásról...? Arról, hogy ma mi segítünk, holnap pedig mi szorulhatunk segítségre...?

El kell azt is fogadni, hogy az életünk stabilnak hitt pillérei percek alatt változhatnak meg. Mint a gázszámla. Vagy a benzin ára. A gazdaságainkat, munkahelyeinket és ezzel rögtön a hétköznapi megélhetésünket befolyásolják a harctérrel kapcsolatos döntések és az ellátási láncok ollózása. Gondoljunk csak az afrikai gabonaimportőrökre, vagy arra, hogy az ukránok még a háborús szakaszban is sokáig áramexportőrök maradtak Európa irányába.

El kell fogadni, hogy a magunk védelméért nekünk kell tenni itt Európában. Persze most is az amerikai ernyő alatt vagyunk, és most is az USA rendelkezik elegendő készlettel és tőkével, hogy egyáltalán az ukrán ellenállás eljusson addig, hogy nem az EU határánál állnak az oroszok. De csak elég lesz ez a mostani sokk, hogy történjen valami az európai hadiiparral, és az a közös(ködő) hadsereg se olyan távoli hirtelen.

Sajnos azt is be kell látni, hogy eddig egy rettenetesen pazarló európai modellben éltünk, ahol a német és a francia nagyvállalatok jó része csak itt, Európában volt igazi bajnok, miközben a globális versenyben lemaradtunk. Muszáj lesz a tudásunkat és maradék európai tőkénket sokkal hatékonyabban használni, illetve megvédeni.

Ezek eddig is evidenciák lehettek volna, ám sajnos egy sok tízezer emberéletet követelő háború kellett ahhoz, hogy a politikai elit a választók felé kicsit többet legyen kénytelen a valóságról beszélni. Persze azért ez most is szelektíven történik, minden ország saját belpolitikai dinamikájában.

Az évforduló kapcsán, méltán megemlékezve az ukrán hősökről, fontos, hogy a magunk dolgait is rendbe tegyük, belássunk, elfogadjunk és a következtetések mentén végre saját érdekünkben közös és jó döntéseket hozzunk.