Nem szavaztam, avagy mire jó a legkisebb rossz?

Vannak emberek, akiknek van pofájuk nem élni a lehetőségekkel. Rájuk szokták mondani, nem érdekli őket a közös jövő. Pedig lehet, hogy pusztán mindegy nekik, kik látják el az úgynevezett aktuális érdekképviseletet, van-e valaki egyáltalán, aki érdekképvisel. Mást meg a baromfitenyésztés hagyja hidegen, pedig az is sok mindenkinek a jövőjét befolyásolja. Elég megvenni egy csomag fertőzött húst, máris a saját bőrünkön érezhetjük a baromfitenyésztés hatásait. Mindenkit érint, mégis alig érdekel valakit. Borzasztó.

Szlovákiában a magyarok általában nagy számban járnak választani. Ha az ország vezetése az elmúlt két évtizedben elkényeztette volna őket, valószínűleg nem lennének ennyire mozgósítható szavazók. Híd vagy MKP? Válasszuk a legkisebb rosszat, ezt is sokan mondják. Ezért a legjobb lenne, ha a Híd és az MKP minél hamarabb egyesülne, és LRP – a Legkisebb Rossz Pártja néven virágoztatnák fel Dél-Szlovákiát, nem kellene dilemmázni, kinek ki a legkisebb rossz.

A szlovákiai magyarok azért járnak szavazni, mert félnek attól, mit tesz velük a szlovák többség. Ilyenkor az jut eszembe: ha lettországi orosz lennék, sajnálnám, hogy elcsatoltak az anyaországtól, és automatikusan a helyi orosz kisebbségi pártra szavaznék. Ha horvátországi szerb lennék, automatikusan a helyi szerb pártra szavaznék. Ha csilei argentin lennék, a helyi argentin pártra szavaznék. Ha a földklakók kisebbségének tagja lennék a Marson, ciki lenne a marslakók pártjára voksolni.

Még gondolkodni sem kell, olyan egyszerű a döntés. Túl egyszerű. És mivel nem kell gondolkodni, elég néhány ötletes óriásplakát, szórólap vagy rendezvény, s dőlnek a szavazatok. Amikor tehát a legkisebb rosszra szavazunk, jusson eszünkbe, egyeseknek az nyújt megélhetést, hogy mi a legkisebb rosszra szavaztunk. Ha a romlott tejet vesszük meg újra és újra, a gyártó rájön, jó ezeknek a romlott tej is, hisz megveszik, és továbbra is szállítja a romlott tejet. Így van ez a választott politikusokkal is. Beülnek a parlament padsoraiba, ketten-hárman irányítják a dolgokat, a többieknek pedig abból áll a szereplésük, hogy szavaznak szintén a legkisebb rosszra, ilyen vagy amolyan törvényekre (néha félre is szavaznak). A legviccesebb pedig az, hogy jelöltek százai kínálják magukat karikázásra úgy, hogy tudják, még annyira sem lesznek képesek teljesíteni, mint az eddigiek.

2016-ig Robert Fico és párttársai diktálnak. Letesztelhetjük, hatással van-e a politika mindennapi életünkre, vagy csak a sajtó csinál mindenből világvégét, mi meg elhisszük. Mert mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik nem hogy szavazni nem járnak, de a híreket sem követik. Hogy tudnak ezek enélkül élni? Pedig egyszerű. Aki nem szereti a focit, nem jár meccsekre. Akinek mindegy, ki játssza az aktuális ország- vagy nemzetmentő szerepét, nem megy szavazni. Nem ez a logikus?