Nem mindegy!

Elrajtolt az új kormány a négyévesre tervezett akadályversenyen. Előtte vett egy nagy levegőt, és megüzente az istenadta népnek, vagyis a közönségnek – híveknek és ellenlábasoknak egyaránt –, hogy nyerni akar a csapat, ezért „megütötte a bankot”. Amihez persze a „családi bankokra”, a közönség pénzére, vagyis a mi pénzünkre is szüksége van. Jövőre hát mélyebben kell belenyúlnunk a pénztárcáinkba, ha szinten akarjuk tartani önmagunkat. Azt mondják, a beharangozott áremelésekre azért van szükség, hogy majdan többet költhessünk. Hát igen, volt itt már gazdasági reformokról sóder, több, mint amennyit a Duna medre kotrás nélkül elbír... Csakhogy, amint elkezdődött az össznépi spórolás, spóroltatás, mindjárt akadt jó néhány önérdekű politikai kortes, akik bársonyszékeiket megőrzendő, cinkos kacsingatások közepette, annak a pénznek egy részét, amelyet az egyszerű halandó zsebéből kivettek, visszacsúsztatták az egyszerű halandó másik zsebébe. Annyival kevesebbet persze, mint amennyit e „kegyosztók” maguknak megtartottak... Miközben cinikusan folyt a sopánkodás, hogy egyre kevesebb jut a bennünket szolgáló intézményrendszerre. Mert a tőlünk inkasszált pénzek tetemes részét például nem az egészségügy, a közoktatás, a nyugdíjbiztosítási rendszer siralmas állapotjainak felszámolására költötték el. Folyamatosan jelenünk s jövőnk fölzabálására kárhoztattak így bennünket, önnönmagukkal együtt, csak azért, hogy minél tovább a húsosfazék közelében maradhassanak... A jövő év elejétől kizárólag ezért kell majd egy ideig marhahúsleves helyett rendre krumplilevest ennünk. Mégpedig azért, hogy két-három éven belül itt-ott már kaviár is kerüljön ebédlőasztalainkra. Feltéve, ha arra költik a mi pénzünket, amire beszedik tőlünk... Erre a sajátos akadályversenyzésre hatalmaztuk fel a parlamenti választásokon a jelenlegi kormányerőket. A 2002. december hatodikán és hetedikén az önkormányzati választásokon újraszerveződő csapatoknak pediglen az lesz a feladatuk, hogy lépést tartsanak a kormánykoalícióval. Nem mindegy, kiket választunk majd e célból! Nem mindegy, hogy évek óta a markukat tartogató tehetetlen koldusok, kivénhedt, sanda tolvajok vagy versenyhelyzetre érett, győzelemre orientált, korszerű csapatszellemmel felvértezett, a nagyközönség szolgálata iránt elkötelezett független szakemberek kerülnek-e a polgármesteri és képviselői székekbe...