Nem látni a nyilvánvalót

A héten újabb pofont kaptak azok, akik abban hisznek, hogy az állami igazságszolgáltatásnak fel kellene lépnie a politikai korrupció ellen. A NAKA, avagy a szervezett bűnözés ellen létrehozott „szuperkommandó” azzal zárta le Peter Plavčan jelenlegi oktatásügyi miniszter ügyét, hogy az ellene megfogalmazott beadvány megalapozatlan. Magyarán, minden rendben volt, törvénysértés nem történt. Emlékeztetésképpen, Plavčan kinevezését megelőzően az állami Diákhitel Alap vezetője volt, amiért például 40 ezer eurós jutalmat vágott zsebre, holott a törvény szerint állami alkalmazottként ezt nem tehette volna. Ám a jelenlegi oktatási miniszter nagyon sajátosan értelmezte a törvényt, mert attól sem ódzkodott, hogy 5,5 milliót adjon kölcsön az alap pénzéből annak a Slavia Capitalnak, ahol a felesége igazgatótanácsi tag volt. Mondanunk sem kell, hogy állami alap eleve nem adhat kölcsönt kommersz cégeknek, erre egészen más intézmények lettek kitalálva. Ám a lehetetlen is lehetséges, ha megvan hozzá a kellő politikai akarat. Hát megvolt. Ez azonban nem mondható el a rendőrségről – vagy mégis? Mert ahhoz nagyon nagy akarat kell, hogy az ennyire nyilvánvaló törvénysértést ne lássák. A szövegíró most azon töpreng, hogy azok, akik ilyen döntést hoznak, teljesen elszakadtak-e a valóságtól, vagy csak teljesen hülyének nézik az embereket… Bármelyik politikus komolyan gondolhatja-e, hogy ilyen nyilvánvaló ügyben azzal áll a kamera elé, hogy a rendőrség kivizsgálta az ügyet, nincs mit tenni, s ezt a választó befalja neki… A kompügy és az Evka-botrány után rövid időn belül ez a harmadik csapás az igazságra vágyók arcán. S ha az illetékesek azt hiszik, majd ez is nyomtalanul eltűnik a mindennapok zajában, nagyon tévednek. A társadalomban olyan indulatok lüktetnek, amelyek teljesen kiszámíthatatlanul és váratlan helyeken törhetnek elő. A Kotleba-jelenség ennek csak az egyik megnyilvánulási formája, még mondhatnánk, az ártalmatlanabb vagy legalábbis kezelhetőbb. Az igazi veszély az emberek teljes kiábrándultsága magából a rendszerből, ami olyan erőknek adhat teret, melyek a fennálló rend teljes feldúlására törekednek. Ez nem fikció, ezek az erők reálisan itt vannak, elég megnézni néhány álhírportált, vagy beülni egy falusi kocsmába, és meghallgatni, miről beszélnek az emberek. Elképesztő a politikusok rövidlátása és az, hogy nem képesek felmérni tetteik következményeit. Ennek ellenére az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy továbbra is számon kérjük rajtuk az igazságot.