Nem értem ’16

Az első csoport olvasói azt hinnék, tévedés történt, és technikai hiba miatt nem nyomtatták a helyére a szöveget. A másik csoport azt gondolná, szándékosan spórol a kiadó vagy a nyomda, és így rövidíti meg az olvasót. Ami nem is csoda a mai világba’ – tenné hozzá. A harmadik csoport arra az álláspontra helyezkedne, hogy biztosan megvicceljük az olvasókat szilveszter előtt, és azért éppen így, mert nem vagyunk képesek jobbat kitalálni. A negyedik csoportba tartozhatna mindenki, aki mást gondol a jelenségről, vagy épp nem gondol róla semmit, beleértve azokat is, akik csak annyit mondanának: nem értem.

Mindezt azért írjuk le 2016. december 28-án, mert az idei évvel is pont úgy vagyunk, mint egy cikkel, amelyhez nincs szöveg. De írhatnánk festményt is, üres fehér vásznat, fölötte a cím: Metamorfózis 2016. Állunk előtte és bámuljuk, nem tudunk mit kezdeni vele. Az idei év is olyan eseményeket produkált, amelyeket nem mindig tudtunk eddigi kategóriáink alapján osztályozni, megítélni. Nem értjük őket. Persze mindig vannak, akik azonnali és egyszerű magyarázattal szolgálnak minden bonyolult folyamatra és homályos történésre, de ők ezzel el is árulják magukról, hogy mifélék, és mennyire hihetünk nekik. Idén is voltak ilyen magyarázók szép számmal, sőt, talán még soha nem voltak annyian, mint idén. Könnyű őket felismerni: hangosak, nyomulnak, és mindig tudják, ki a hibás. Szóval ők is kísérőjelenségei azoknak az idei eseményeknek, melyeket csak évek múlva fogunk tudni helyesen értelmezni, illetve megítélni. Nem sorolom itt most fel, melyek ezek, összefoglalják őket a lapok meg a portálok ilyenkor, horizontálisan és vertikálisan, politikailag és kulturálisan, sportosan és sportszerűtlenül, sok-sok szempont alapján. Ez viszont nem segít rajtunk, hiszen már a magyarázóknak és az elemzőknek sem hiszünk (tegyük is gyorsan hozzá, hogy ez a legjobb, amit tehetünk). Felmerül persze a kérdés, hogy mi volt a korábbi évekkel: értettük-e az akkori eseményeket, vagy csak érteni véltük, vagy nem is volt fontos mindez, csupán el kellett valahogy tölteni az időt? Soha nem fogunk rájönni. 2016 viszont megmarad bennünk, mint a nagy értetlenség éve, a fejvakarásé, a „hát ez biztosan nem történhet meg... ja, de mégis”-féle rácsodálkozásoké. Ráadásul még vége sincs, a következő napokban még bármi megtörténhet. Például az is, hogy minden eseményt megértünk, amely idén történt. Erre viszont csak azoknak van esélyük, akik a szilveszteri ünneplést már ma elkezdik.