Nekünk Mohács kell!

A városiasodás, az életben maradáshoz feltétlenül szükséges szolgáltatások koncentrációja sebezhetővé, kiszolgáltatottá tette az emberiséget, miközben életét kényelmesebbé, s talán biztonságosabbá is tehették volna a technológiai újítások. Az ivóvizet hoztuk föl példaként, mert kiválóan illusztrálja civilizációnk sebezhetőségét mínusz tíz fokban egy gázcsap elzárásával. Lehet filózni az ukrán–orosz vitáról és viszályról, sőt arról is, mennyire képes Oroszország megtenni mindent azért, hogy érdekszférájából a Szovjetunió szétesése után már ne engedjen el egyetlen területet, államot, régiót. Lehet nagyokat mondani arról, mennyire volt főpróba Grúzia, mennyire jelmezes próba a gázvita. Mindez viszont ostoba tudálékosság lesz csupán, ha nem vesszük észre, hogy az oroszoktól való függőségünket mennyire okoztuk saját magunk. Nézzük csak meg a híradókbanazokat a térképeket, amelyek az orosz gázt Európába szállító vezetékrendszerről készültek. Úgy 150 éve így nézett ki a kontinens vasúti térképe.

Ha pedig megnéznénk, mennyire van „elgázosítva” Szlovákia, akkor sűrűbb hálózatot látnánk, mint amilyen a vízrajzi térkép. Bizony, gázzal fűtünk, főzünk, alternatíva nélkül, alig akadnak családi házak, ahol vegyes fűtésre rendezkedtek volna be a tulajdonosok. A lakótelepinagyhőszolgáltatókesetébena lakónak, lakástulajdonosnak még esélye sincs arra, hogy válság esetén mentse az irháját, és ne fagyjon meg. Nos, mindez nem a gázról, hanema függetlenségről szól. Nem lehet független az az ember, aki szolgáltatók nélkül halálra van ítélve. Ha nincs internet, telefon, televízió, valahogy túléljük, de gondoljunk csak bele abba, hogy egy településen napokig nincs gáz, nincs villany, nem működik a vízszolgáltatás. Korunk embere a hálózati szolgáltatók nélkül életképtelenné vált. Függősége normál esetben a számlák fizetésében és azok befolyásolásának minimális mértékében mutatkozik meg, krízishelyzetben pedig szó szerint az élete kerül veszélybe. Az atomerőmű újraindítása, a gázártámogatások, a kormányzati árszabályozások költségeit alternatívákra fordítani lenne a járható út. Miközben a falvak, kisvárosok teljesen függő helyzetbe kerültek, az uniós milliárdokat főterek kövezésére fordítjuk, ahelyett, hogy önkormányzati hő- és egyéb energiaszolgáltatásokra, lakossági megtakarításokra és alternatív energiagazdálkodásra használnánk fel. A gázvita megmutatta, nekünk Mohács kell, hogy észhez térjünk, megoldásokatkeressünk.
Azok a rusnya kapitalisták, akiket Fico szívből utál, lehetővé tették a rendszer feltöltését Nyugatról, honi felelőseink még azt sem tudták, hány napra van elegendő tartalékunk. Arra viszont jó volt a válság, hogy újra beinduljon az atomerőmű, piszkosul drágán, nem oldva meg semmit. Most már sejthetjük, hogy az idén várható válsághelyzetek kezelésekor milyen bolsevik megoldásokra vetemedik a politikai elit anélkül, hogy minimális lakossági ellenállással is kellene számolnia. Jó évnek nézünk elébe.