<p>...ha beteg is, keljen fel. Olyan, akire fölnézhetek. Aki miatt nem kell lesütnöm a szemem, ha külhonban járok. Akinek erkölcsi nívója miatt elhiszem, ha kegyelmet ad, ha törvényt dob vissza, ha beszól politikusaiméknak, akkor közjóért teszi.</p>
Nekem olyan elnök kell...
Aki azért jelölteti magát, mert elnök is akar lenni. S ami a legfontosabb: ne az legyen az egyetlen szakképesítése, hogy le akarja győzni Robert Ficót. Mert mi itt, ebben a minket valahogy nem nagyon szerető kis honban 1990 óta mindig valaki ellen szavazunk. 1990-ben a kommunisták ellen szavaztunk – sikeresen.1992-ben az ország szétesése ellen szavaztunk – sikertelenül.1994-ben Vladimír Mečiar ellen szavaztunk – sikertelenül.1998-ban Vladimír Mečiar ellen szavaztunk – sikeresen.1999-ben Vladimír Mečiar ellen szavaztunk – sikeresen.2002-ben Vladimír Mečiar és Robert Fico ellen szavaztunk – sikeresen.2004-ben Vladimír Mečiar ellen szavaztunk – de minek. Kaptunk egy ugyanolyat. Ha nem rosszabbat.2006-ban Robert Fico ellen szavaztunk – sikertelenül.2009-ben Ivan Gašparovič ellen szavaztunk – sikertelenül.2010-ben Robert Fico ellen szavaztunk – sikeresen.2012-ben Robert Fico ellen szavaztunk – sikertelenül.2014-ben pedig Robert Fico ellen akarunk szavazni – az eredményt nem borítékolom. S most tegyük hozzá: a „sikeresen” szót sok esetben keményen idézőjelbe kellett volna tenni, mert nem mindig volt siker a siker. S tegyük még hozzá, hogy a 12 említett szavazás során talán 1998-ban volt jelen a valamiért való szavazás – a Nyugathoz akartunk tartozni, uniós tagok akartunk lenni, meg a NATO tagjai. Meg talán 2002-ben is volt némi valahová tartozás igénye a szavazásnál, de egyébként valahogy úgy sikerült a szabad választások története, hogy mindig valaki ellen szavaztunk. A valaki ellen szavazás abszurduma pedig az volt, amikor 2004-ben „akárki, csak Mečiar ne” motivációval, lehet, hogy kesztyűben és gázmaszkban, de Gašparovičra szavaztak több ezren az őt soha nem támogatók közül is, és kaptunk egy olyan elnököt, akinél talán maga Mečiar is jobb, de legalábbis karakteresebb lett volna. S most megint. Megint 14 olyan elnökjelöltünk van, akiknek legfontosabb üzenete, hogy le akarják győzni Robert Ficót! De miért? Mi lesz jobb attól, hogy legyőzik? Attól eleve jobb lesz az elnök intézménye? Hitelesebb? Attól már ab ovo erkölcsi autoritás lesz az államfő? Nyugodtan aludhatunk? S kicsit populistábban: olcsóbb lesz a kenyér?Jó lenne már végre kimondani: nekünk nem olyan köztársasági elnök kell, aki megveri Ficót. Nekünk olyan köztársasági elnök kell, aki hitelesen, hatékonyan, példamutatóan gyakorolja a közügyek reá eső részét. Úgy, hogy politikai ellenlábasai is tisztelettel szóljanak róla, ha majd egyszer lejár a mandátuma. E heti találós kérdés: melyik ez a jelölt? A válaszra két hónapunk van. A Ficót olyannyira legyőzni akaróknak pedig a következő opusban írom meg, hogy miért éppen ez az egy (szerintem továbbra is helytelen) kritérium az, amit ma egyik ellenjelölt sem képes teljesíteni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2014. 12.31.
Az év vesztese: a menekülő Fico
2014. 12.17.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.