Nehéz idők jönnek

Az Európai Központi Bank (ECB) bejelentette, amit sejteni lehetett: júliustól befejeződik a mennyiségi lazítás, azaz a pénzpumpálás a gazdaságba és elkezdődik a kamatlábak emelése. Ezzel az intézkedéssel az extrém monetáris lazítás korszaka a történelmi süllyesztőbe kerül. Az adósok magasabb kiadásaira és a veszélyeztetett szubjektumok számára jóval kisebb mértékben elérhető likviditásra a piac azonnal reagált. Az európai országok kötvényei az utóbbi nyolc évben tapasztalható lehető legalacsonyabb szintre csúsztak. A helyzet most pontosan olyan, mint amilyen a kvantitatív lazítás hivatalos bejelentése előtt volt. A periférián elhelyezkedő országok eladósodottsága azonban még jobban fokozódott.

Az olasz, spanyol és a német kötvények hirtelen meggyengülésének az oka az, hogy a központi bank nem állt elő semmilyen mechanizmussal, hogyan fog majd reagálni a további gyengülésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem létezik semmilyen megállapodás, hogyan lehetne megakadályozni, hogy a kötvények ne gyengüljenek meg olyan mértékben, mint 2011-ben és 2012-ben.

Az euróövezet szétdaraboltsága ismét forró témává válik. De ez messziről nem az egyedüli probléma lesz, melyet a központi banknak meg kell oldania. Egyrészt itt van a növekvő infláció, másrészt ott van a lassuló gazdasági növekedés. Az ECB-nek el kell döntenie, hogy melyikkel akar harcolni. Mindkettőt egyszerre nem képes legyőzni. Ráadásul a problémák hosszú ideig tartó elodázásával e harchoz szükséges eszközök közül már sokat elveszített.

A központi bank nemcsak a monetáris politika radikális megváltoztatását jelentette be, hanem az inflációról is új prognózist adott ki. Az természetesen ismét nőtt. Ami viszont rosszabb, hogy már maga a bank sem feltételezi, hogy az áremelkedés mértéke két százalék alá csökkenne az elkövetkező három évben. Tekintettel az elmúlt időszak tapasztalataira az ECB becslését még mindig rendkívül optimistának minősíthetjük. Az európaiak pénze valószínűleg jóval hosszabb ideig veszít majd az értékéből, mint gondoltuk. Ebből kifolyólag tanácsosabb amerikai dollárba fektetni a pénzünket.

Mindennek az oka az energia magas ára, ami az európai lakosokat még jó pár évig fogja dühíteni. Az elkövetkező évben a kőolaj ára várhatóan bőven 100 dollár fölött fog mozogni – egészen addig, amíg a kínálat és a kereslet nem igazodik egymáshoz az orosz nyersanyagról való lekapcsolódás után. A világ egyik legnagyobb árukereskedője, a Trafigura azt állítja, hogy a harmadik negyedévben a kőolaj ára ismét annyira megugrik, hogy új történelmi csúcspontokat fog elérni, vagyis hordónkénti ára több lesz 150 amerikai dollárnál. „A helyzet nagyon kritikus” – mondta Jeremy Weir, a Trafigura társaság vezérigazgatója.

A kőolaj vagy bármilyen más árucikk magas ára rendszerint azt eredményezi, hogy a gyártóknak óriási bevételeik vannak, ami új befektetésekre ösztönzi őket. Ez által növekednek a termelési kapacitások, és ezután az ár csökken. Jelenleg azonban semmi ilyesmi nem zajlik.

Ennek egyik oka a klímaváltozás ügye, ami megbélyegzi a fosszilis üzemanyagokba történő befektetéseket. A másik ok az Oroszországgal és a kínálatot csökkentő egyéb gyártókkal, termelőkkel szembeni szankciók. A harmadik ok pedig az olajtársaságokra kivetett hatalmas adók, melyek jelentősen csökkentik az új befektetések lehetőségét. A kőolaj és a belőle előállított termékek kínálata viszonylag korlátozott marad.

Ha máshol nem is, de Európában biztosan új norma lesz, hogy a kőilajnak és a többi energiának magasabb az ára, és ez adóként fog hatni a fogyasztókra. És ez az adó továbbra is fékezni fogja a gazdasági növekedést, valamint növelni fogja az inflációt.

A szerző a Trend főszerkesztője