Nehéz évek jönnek?

Az október végén megjelent cikkben az Economist elemzői ugyan elismerően írnak a visegrádi négyek gazdasági teljesítményéről a 2004-es EU csatlakozás óta, de egyben figyelmeztetnek, hogy az elkövetkező években nehéz lesz a gazdasági felzárkózás gyors ütemét fenntartani. Mivel mind a négy ország esetében nagyon nyitott gazdaságról beszélünk, a legfőbb gondot a külső gazdasági tényezők romlása jelenti. Az első probléma az uniós források várható csökkenése, melyek jelentős szerepet játszottak az itteni beruházásokban az EU-csatlakozás óta. A 2021-ben kezdődő költségvetési időszakban a közép-európai tagországok az uniós források 20–25 százalékát elveszthetik, mivel ezeket a pénzeket a gondokkal küszködő déli tagországokba irányítják át. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Közép-Európa saját gazdasági sikereinek áldozatává vált az uniós forrásokkal kapcsolatban.

Az Economist szerint a következő gond a külföldön élő emigránsoktól jövő pénzügyi hazautalások fokozatos elapadása. Ez különösen Csehországban és Lengyelországban jelent majd gondot, melyek lakosságának körülbelül egytizede él külföldön. A német gazdaság gyengülése miatt az emigránsok egy része hazatér, és ezzel a gazdaság elesik az általuk hazautalt összegektől. A szlovákiai munkavállalók hazaszivárgása is megkezdődött, 2016-ban még 165 ezren dolgoztak külföldön, az idei adat 128 ezer.

A régió számára különösen nagy gond a német gazdasági teljesítmény visszaesése. Németország a visegrádi négyek legfontosabb kereskedelmi partnere, és a német autóipari óriások mind a négy ország gazdaságában jelentős szerepet játszanak.

Ám az autógyárak éppen most néznek szembe fennállásuk óta az egyik legnagyobb kihívással, és problémáik komoly hatással lesznek a közép-európai régió országaira. Ez már érezhető is Szlovákiában, mivel kérdőjelek vannak a Volkswagen gyár jövőjével kapcsolatban, és ez a gyár már hosszú évek óta az ország legnagyobb ipari vállalata.

Az Economist rámutat a régióban jelentkező munkaerőhiányra is, amely a visegrádi országokban jól megfigyelhető.

Az alacsony munkanélküliségnek köszönhetően ezekben az országokban egyre nehezebb szabad munkaerőt találni, ez pedig a bérek gyors növekedéséhez vezet. Ennek vannak pozitív hatásai, de a bérek további növekedése elriaszthatja a külföldi befektetőket, és alacsonyabb bérszínvonalú országokba költöztethetik a visegrádi országokban lévő egységeiket. A bécsi WIIW gazdaságkutató intézet szerint a munkaerőhiány már az elkövetkező öt évben limitálni fogja a régió gazdasági növekedését.

Mindezt összegezve az Economist leszögezi, hogy a közép-európai gazdaságok elérték a gazdasági fejlődés egy olyan szakaszát, melyben a további felzárkózás már nem lesz olyan gyors, mint az elmúlt két évtizedben. A közgazdaságtanban ezt a jelenséget a közepes jövedelmű országok csapdájának nevezik, és ezt az elmúlt évtizedben kevés felzárkózó ország tudta elkerülni. Ez nem csak a tipikus fejlődő országokra jellemző, Európában például Portugália is ezzel a problémával küszködik. A portugál gazdaság az elmúlt évtizedekben nem tudott felzárkózni az uniós átlaghoz, és az ország vásárlóerőben kifejezett egy főre eső GDP-je ma a szlovák szinthez hasonlítható. 

Közép-Európa gazdasági kilátásai tehát nem a legjobbak, de nem kellene ölbe tett kézzel várnunk a nehezebb éveket. A legfontosabb lépés a kutatás-fejlesztés jobb támogatása, ami segíthet innovatív hazai vállalatokat létrehozni, azok pedig a jövő gazdasági fejlődésének pillérei lehetnek. A munkaerőhiány gyors megoldása lehet a külföldi vendégmunkások nagyobb mértékű bevonása a munkaerőpiacra, de ezt gátolhatja a migrációellenes közhangulat. 

Mindent összevetve az alapigazság az, hogy a jövő kihívásai modern gazdaságpolitikát igényelnek, de ez a régióban gyakorta hiánycikk.