Négy országban szétszóródva – saját állam nélkül a kurdok

MTI–HÁTTÉR

Az Iszlám Állam fegyveresei előtt szétfutott az amerikaiak által felszerelt iraki hadsereg, a dzsihádistákkal a kurd kisebbség védelmi erői vették fel a harcot. A NATO-tag Törökország viszont az USA unszolása ellenére végignézi, hogy az iszlamisták mészárolják a kurdokat. Nem véletlenül.

A kurdok főként Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában élnek, becslések szerint 25–35 millióan. A Törökország délkeleti részétől Irán közepéig terjedő, Irak és Szíria északi részét érintő, hegyes területen élnek. Saját államuk sosem volt, de hagyományaikat, dialektusaikat, törzsi szerveződésüket megőrizték. A kurdok többsége szunnita muszlim vallású, de vannak köztük keresztények és jazidik is. A legtöbben, 12–15 millióan Törökországban élnek, a lakosság 20 százalékát teszik ki. Iránban mintegy 5 millió kurd van, arányuk kevesebb mint 10 százaléka az ország lakosságának. Irakban 4,6 millió kurd él, 15–20 százalékra rúg az arányuk, Szíria mintegy 3 millió kurdot számlál, amellyel 15 százalékát teszik ki az ország lakosságának. Európában Németországban él a legtöbb kurd, becslések szerint 500 ezer.

A kurdok végső célja egy egységes ország, Kurdisztán megteremtése, s ezzel azon országok kormányai szerint, ahol élnek, veszélyt jelentenek az egyes államok területi egységére.

Törökországban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) – amelyet terrorista szervezetnek tekint Törökország, az Egyesült Államok és az Európai Unió is – harminc évig tartó harca 45 ezer halottat követelt. A török kormány 2012 végén béketárgyalásokat kezdeményezett, 2013 márciusában pedig a PKK vezére, Abdullah Öcalan tűzszünetet rendelt el.

Iránban, 1946-ban a hadsereg elfoglalta az egy évvel korábban alapított kurd köztársaságot. Az 1979-es iszlám forradalom után a hatóságok kemény kézzel levertek egy kurd felkelést. Teherán azzal vádolja Washingtont, hogy támogatja az iraki központú fegyveres csoportokat, például a Kurdisztáni Szabad Élet Pártját.

Irakban a Szaddám Huszein rezsimje alatt üldözött kurd népcsoport az 1991-es Öböl-háborút követően fellázadt, majd a megtorlás elől mintegy kétmillióan Iránba és Törökországba menekültek. Szaddám vegyi fegyvereket is bevetett a kurd polgári lakosság ellen, ezért védelmük érdekében a nyugati szövetségesek repüléstilalmi zónát alakítottak ki. Ma az iraki kurdok egy három tartományból álló, olajban gazdag autonóm északi régióban élnek, saját kormánnyal, biztonsági erőkkel, határátkelőhelyekkel rendelkeznek, van saját zászlójuk, de bizonyos területeken még a központi költségvetésre vannak utalva. A pesmergák – iraki kurd önvédelmi erők – június 12-én elfoglalták az észak-iraki Kirkukot. Július 3-án az iraki Kurdisztán elnöke, Maszúd Barzani bejelentette, a kurdok népszavazást rendeznek a régió függetlenségéről – azonban ezt szövetségese, az USA nem támogatta.

A kurdok Szíriában is elnyomás alatt éltek, de a 2011-ben kezdődött polgárháborúban visszafogottan vettek részt. Az ország északi részében fekvő területeik felett ellenőrzést gyakorolnak a kurdok a szír kormányerők 2012-es visszavonulása óta. A szíriai Demokratikus Uniópárt (PYD) 2013 novemberében autonóm közigazgatást hozott létre a területen.

Mivel az Iszlám Állam (IÁ) részben a kurdok lakta iraki és szíriai területeken akarja létrehozni „kalifátusát”, a népcsoport elsődleges célpontja lett a szélsőséges dzsihádista szervezetnek. Az iraki hadsereg összeomlása után pedig a kurdok már első vonalban harcolnak az IÁ ellen. Augusztus óta kapnak segítséget a nyugati hatalmaktól: az Egyesült Államok és szövetségesei fegyverszállítással és légitámadásokkal támogatják az iszlamisták térnyerése elleni harcot a Közel-Keleten.