Négy fontos választás 2024-ben

Az ukrán körülményekhez képest – ahol az ország egyötöde idegen megszállás alatt van, a többit rakétázzák, a lakosság közel harmada pedig elhagyta lakhelyét – az agresszor Oroszország, ha akarja, meg tudja tartani az elnökválasztását. Igaz, a szakértők és megfigyelők véleménye szerint az utolsó orosz elnökválasztáson már érezhetően nőtt a manipuláció, de ez a díszlet végig fontos maradt Putyinnak és a Kremlnek az elmúlt több mint két évtizedben.

Nagy kérdés, hogy most is így alakul-e.

A Moscow Times nevű újság a múlt héten dobta be Peszkov elnöki szóvivő nyilatkozatára hivatkozva, hogy talán elhalasztják az eseményt. Hogy nincs rá szükség, mert – Peszkov szerint – úgyis nyerne Putyin. Akár 80 vagy 90%-kal. A belső számok, már amennyire ezek időnként kiszivárognak, ennél jóval alacsonyabb támogatást mutatnak a háborúval kapcsolatban. Kérdés, hogy Putyint és a háborút mennyire kapcsolják össze az orosz választók, illetve a média ez ügyben mit tud puff erelni a következő fél évben.

Az biztos, hogy a halasztás gyengeségnek is tűnhet, tehát ezt kétszer is meggondolja majd a rezsim. A másik oldalról pedig ez remek lehetőség a Kreml számára, hogy látványos események sorozatával próbáljon újra támogatást építeni Putyin köré, amelyre politikai értelemben most nagy szükség van.

Így egyelőre valószínűbb, hogy az orosz elnökválasztás egy sem nem fair, sem nem nyílt módon zajló esemény lesz, amely sokkal inkább fogja a háborús időszak belpolitikai propagandacéljait, közvetve pedig a Putyin-rendszer stabilitását szolgálni. Lehet, hogy már most mérget vehetnénk rá, hogy meglesz Putyinnak a 80 százalék, ahogy azt a Meduza újság oroszországi forrásai mesélték: ez a feladat, ezt kell összehozni, így vagy úgy.

Az ellenzék romokban, főbb alakjait eltüntették, meggyilkolták vagy börtönbe zárták. Persze lesz azért „versenytárs”, a díszlet kell. A médiaszabadság a háború óta még tovább és rohamosan szűkült, tényleg érdemi börtönítéletek születnek azokkal szemben, akik háborúnak hívják a háborút (és nem különleges katonai műveletnek). Ebben a közegben elvileg jól menedzselhető lenne egy választás.

Csakhogy számolhatunk az ukrán kreativitással is: mégiscsak elsüllyesztették a Moszkva cirkálót, a fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajóját; kétszer sikeresen rakétáztak a kercsi hídra; ukrán dróntámadások érik az orosz fővárost és nem kevés katonai létesítményt a határokon belül. Nyilván kiemelt kijevi prioritás lenne, hogy látványos és nehezen tagadható blamázsokkal szórják tele Putyin kampányidőszakát – ez viszont kockázat, és a háború állásától függhet majd. Így könnyen lehet, hogy a halasztás nem belpolitikai, hanem a harcmezőn való eredményeknek szólhat majd.