A képviseleti demokrácia alapiskolájában az első lecke egyik kulcsmondata: az ország életében négyévenként van egy nap, a voksolás napja, amikor a választópolgár a politikában mindenkinél nagyobb úr.
Négy évből egy nap
De hát ne utazzunk sehova, nekünk is megvannak a magunk problémái. Gondolkodó ember Szlovákiában ma nem mondhatja el, hogy szavazásra készülve a bőség zavarával küzdve válogathat a hitelesebbnél hitelesebb pártok között. A bőség zavarával legfeljebb akkor van alkalma küzdeni, ha abszolvál mondjuk 25 kilométert, és szemügyre veszi az óriásplakátokon magukat kellető honatyajelölteket.
Igazán csak akkor tudnánk élni a „négyévenként egy nap” lehetőségével, ha mód lenne a visszakérdezésre, és ha nem feledtük volna, melyik politikus mi mindent ígért meg az előző négy évben. Nem tudom például, mit ért Robert Fico rendteremtésen. Engem e tekintetben résenlétre tanított az eszmélésem óta eltelt néhány évtized, így biankócsekket nem dobok az urnába. Nem tudom, milyen liberális válik Ruskóból. Olyan, mint Zsirinovszkij? Ha tudnám, hogy Genscherhez hasonló, talán még rá is szavaznék. Ateista létemre még Čarnogurský keresztény mozgalmára is rávoksolnék, csak szürke eminenciásként ne lennének időnként némely ajatollahokra jellemző ortodox megnyilvánulásai. Aztán ott vannak a baloldali aprószentek mikropártjai. Csak tudnám, mitől nem óbolsevik Szlovákia Kommunista Pártja! És miért várja el Peter Weiss, hogy új pártját szociáldemokratának tekintsem? Ha a politikusok e kérdéseknek csak negyedét meg tudnák válaszolni, nagyra tartanám a négy évnek azt az egyetlen napját.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.