Ne féljetek!

Előttem egy középkorú pasas ült szakadt, Bite me feliratú trikóban. Épp azon morfondíroztam, hogy ezt miként kell értelmezni (harapni vagy verni kell őt), amikor a nő mellém telepedett. 

Naponta látom őt, ahogy kimért léptekkel, egyenletes tempóban rója az utcákat. Az emberek többsége tart tőle. Nem százas - állítják. Ő is rám mosolygott. Igyekeztem viszonozni a gesztust. Közelebb húzódott. 

A vállunk szinte összeért. 

Nincs menekvés! Az előadás után sietős léptekkel indultam hazafelé. Ő lihegve szaporázott mellettem, és közben szakadatlanul beszélt. 

Energiamezőkről, háborúkról, ufókról, migránsokról és halálról. 

Már a zsidó temetőnél jártunk, amikor sikerült félbeszakítanom. Elköszöntem és turbó sebességre kapcsoltam. 

„Ne féljen! Higgyen teremtőjében! 

És minden nap mondjon köszönetet azért, amije van!“ -kiáltott utánam. Megfordultam, de a nőt mintha a föld nyelte volna el. 

Zaklatottan aludtam el. Mr. Wilberforce arca lebegett előttem. A hegy gyomrában című filmben ő volt a főgonosz. Neki és társainak az volt a küldetése, hogy elpusztítsák a Földet. Ahhoz, hogy beépüljenek, emberi alakot kellett ölteniük. A maszkot azonban csak ideig-óráig tudták viselni. Pont úgy, mint azok, akik a mai gyűlésen a magyar-, cigány-, zsidó- és migránsgyűlölettől eltorzult valódi arcukat megpróbálták udvarias gesztusok és félelmetes mosolyok mögé rejteni. 

„Ne féljen!“ - hallom újra a női hangot. „Nem szabad félelemben, rettegésben leélni az életünket. A félelem megbénítja az embert“ - kontráz rá egy másik hang. Burián Laci bácsié. Pedig a félelemnek rengeteg arca és formája van. De csak egyetlen gyökere: az ismeretlen. Attól félünk, amit nem ismerünk. Ezért félünk a haláltól. A betegségektől. A migránsoktól. A zsidóktól. A cigányoktól. Az emberektől. És végső soron önmaguktól is. Ezekből a félelmekből húznak hasznot azok, akik azt ígérik, hogy megszabadítanak félelmeink okától. Az emberek félelmét használják fel, amikor helyet és figyelmet követelnek maguknak. Mert jaj, mi lesz, ha nem engedjük be őket? Mi lesz, ha nem nyitjuk ki nekik a kultúrházakat? 

Jaj, mi lesz? 

Ne féljetek! - a Bibliában állítólag pontosan 366-szor szerepel ez a figyelmeztetés. Tehát még szökőévben is minden napra jut egy bátorítás: ne féljetek! Nem volt még időm arra, hogy összeszámoljam, valóban ennyi van-e. De ha csak 153-szor szerepel benne ez a felszólítás, az is elég ahhoz, hogy komolyan vegyük.