Napi gyanakvások

A kocsihoz ballagok, de két tölcsérrel igencsak nehéz tartani a volánt. Lekanyarodok a főút melletti járdához és kinyújtom egy ismeretlen asszonynak, aki a buszmegállónál várakozik. Azt gondoltam, a rekkenő hőségben jóleshet neki az édes csemege, mert éppen akkor törölte le a verejtéket a nyakáról és a mellkasáról. A fagyiról pontosan tudható, hogy néhány lépésre a megállótól, frissen vásároltam. A „majdnem” megajándékozott hölgy a feléje nyújtott tölcsér láttán megfordul, menekülni kezd, futva követi az éppen lekanyarodó autóbuszt. Bánt a gyanakvása, de ha jobban belegondolok, teljesen helyénvaló. Egy idegen kínálta meg, sosem lehet tudni, mi volt ezzel a tényleges szándéka. Váratlan és önzetlen ajándékom kapcsán jutott eszembe, milyen ritkán hallom mostanában, hogy egy barátság, egy szerelem úgy alakult, hogy leszólítják egymást az utcán és beszédbe elegyednek az érintett felek. A közösségi oldalakon való ismerkedés ennél is több buktatóval jár, mert sosem lehet tudni, valós vagy álprofil kezdeményez alantas szándékkal. Nemcsak a középkorosztály lett gyanakvóbb, az idősebbeket egyre inkább féltik a rokonok attól, hogy leálljanak beszélgetni idegenekkel, kaput nyissanak, idegeneket, csalókat engedjenek be az otthonukba. Az új lakószomszédokkal is csak néhány hónap után kezdenek el beszélgetni a lakók, amikor már kiderült róluk, hogy honnan érkeztek, vannak-e közös ismerőseik. A legutóbbi utcai támadás, erőszakos cselekedet – amellyel egy középkorú mentőst gyanúsítanak – több nagyvárosban élő fiatalt arra kényszerített, hogy a késő esti és hajnali órákban ne kószáljon egyedül, mindig adódjon valaki, aki elkíséri a kapuig. A félelem és a gyanakvás pókhálóként szövi át a mindennapokat. Kiszolgáltatják az adatainkat, a telefonszámunkat, bárki megtalálhat és megkeserítheti az életünket zaklatással, fenyegetéssel, zsarolással. Megfoszthat vagyonunktól, de ami ennél is ijesztőbb, a békénktől. A választás előszelét érezve gyanakvásunk kiterjed a napi történésekre. Utak, szobrok, szökőkutak és tanösvények jól időzített átadására és olyan közösségi rendezvényekre, amelyeken elegáns cipőben, nyakkendő nélkül, feltűrt fehér ingben időnként több politikus érkezik, mint ahány lakosa van ama kisközségnek. Sokéves tapasztalat, hogy ezek az „ismeretlen arcok” a választásokat követően már alig bukkannak fel a völgy mélyén meghúzódó vagy a folyó partján nyújtózó falvakban. Talán túlontúl elfoglaltak, vagy a választások során elszenvedett kudarc miatt maradnak távol, ezt nem lehet tudni. Az indián nyár a lehető legszebb köntösben érkezett hozzánk, teret kínálva számos kültéri rendezvénynek. Az egyik ilyen találkozón a szokásosnál is jobban megélem, ahogy a lakosok családtagként tekintenek a szomszédaikra, felkarolják a szükséget szenvedőt. Ilyen helyeken jóval kisebb esély van arra, hogy csalók, bántalmazók áldozatává válnak az emberek. Maradjunk gyanakvók a „váratlanul” felbukkanókkal szemben, de legyünk következetesek a csak bizonyos alkalmakkor jelentkezőkkel szemben is! Elsősorban azokban bízzunk, akik nehéz és gondterhelt napokon is mellettünk állnak és mindenben támogatnak bennünket!