Nagyhalak a tengerben

Tegyünk egy lépést hátra, és mondjuk ki, ízlelgessük, forgassuk meg a szánkban: Pavol Ruskót, a második Dzurinda-kormány korábbi gazdasági miniszterét és kormányfőhelyettesét, a kedves bácsik és nénik rajongói leveleit a kamerába olvasó, joviális tévéigazgatót azért rakták kaptárba a rendőrök, mert húsz évvel ezelőtt a gyanú szerint megrendelte akkori üzlettársa, Sylvia Volzová meggyilkolását. Egyenesen az akkori alvilág mindenhatójától, Mikuláš Černáktól, 20 millió koronáért. És félmilliót az alvilági énekesmadarak szerint előlegként át is adott. 

Ízlelgessük, mert most mindenki ezt teszi. 

Most azonban tegyünk még egy lépést hátra, és tekintsünk el attól, hogy az egész a börtönben ülő Černák dalolásának köszönhetően került napvilágra - aki, ki tudja, mit forgat a fejében -, és attól is, hogy Rusko még csak előzetesben ül, még nem volt bírósági ítélet - s amíg az nincs, ártatlannak tekintendő. Tekintsünk el ettől azért, mert a mostani információs bumm közepette mindenki magasról tesz az ártatlanság vélelmére: mindenki az ügy várható mediális képére fókuszál. 

S az egyik várható mediális kép a következő: lám, a hatóság keze ismét lenyúlt az elmúlt 25 év ürüléktengerének mélyére, és kihalászott egy halacskát. S igen, márpedig Rusko egy kicsit nagyobb hal, mint a nemrégiben elítélt két exminiszter, Igor Štefanov és Marian Janušek - akik valójában politikai senkihelyettesek voltak Ján Slota volt SNS-vezér szesztől bűzlő, de nagyon is rafináltan működő pénzgyárában, mely kitermelte magából a faliújságtender néven elhíresült szabadrablást. 
Itt most egyesek hosszasan értekeznek majd arról, hogy lám, a politikában a jóságos cukrosbácsi kinézetű emberekről is kiderül, milyen mocskos figurák - még azokról is, akiket az ezredfordulón, a posztmečiari időszakban szinte rendszerváltókként tisztelt a nép, hiszen Rusko tévéje, a Markíza a Mečiarral szembeni ellenállás szimbóluma lett. Mások afelett időznek el, hogy Rusko mindig is gyanús alak volt, a mečiarista korszak terméke, alvilági kapcsolatokkal - hisz a most róla daloló Miki Černák 30. születésnapján is az ő tévéje, a Markíza forgathatott -, hogy furcsa váltók miatt kellett lemondania miniszteri posztjáról, meg hogy emlegették a Gorillában is. S igen, ezektől a dolgoktól Rusko nagyhalnak fog tűnni, akivel el lehet büszkélkedni a választási időszak végén, hogy lám, itt most rászálltak a hatóságok a csúnya rossz emberekre, hisz még a mečiari amnesztiák is eltöröltettek, és Rusko csak hab a tortán. 

A másik mediális kép egy kicsit egyszerűbb: a Mečiar utáni, jelenlegi politikai és vállalkozói elit velejéig romlott, hiszen lopnak, csalnak, és lám, a bérgyilkosságtól sem riadnak vissza, le kell őket cserélni Kollárra, Matovičra, egyesek szerint Kotlebára. A igazság malmai pedig lassan őrölnek, hiszen a Janušek-féle balekok lassan egy évtizede faliújságtendereztek, a Rusko elleni vádemeléssel pedig a rendőrség épp csak befért a bűncselekmény húszéves elévülésébe. Az igazán nagyhalak, Vladimír Mečiar és Ján Slota pedig megússzák a súlyos börtönéveket azért, amit elkövettek. És Fico még mindig egy adócsaló lakásában lakik, és Kaliňák még mindig belügyminiszter stb. 

S most tegyünk még egy lépést hátra, és tegyük fel a kérdéseket: most akkor megtisztult a közéletünk? Vagy legalább közelebb kerültünk ehhez? A politikusok már nem működnek együtt a maffiával? A gazdaságival sem? És van a jelenlegi politikusoknak, gazdasági potentátoknak alternatívája? 
Ha kezünket a szívünkre tesszük, és tudunk mit kezdeni ezekkel a kérdésekkel, az már jó jel. Ha nem, akkor még mindig túl sok hal maradt az ürüléktenger mélyén.