Módszerváltás

A Fico 2.0 színrelépésével lassan a feledés homályába vesznek a kormányfő-pártelnök 2006–10 közötti kijelentései.

Kár. Nem árt leporolni belőlük párat. No nem azért, mintha most ezek köszönnének vissza. A forma teljesen más. A tartalom viszont lehet, hogy ugyanaz lesz. A következő hónapok mutatják meg, mennyire valósak ezek a félelmek.

A tegnapi, a Közbeszerzési Hivatal vezetői posztjára való jelölést érintő vétó mindenesetre rámutatott, a módszerek finomodtak, trükkösebbek lettek. A kormányfő először nagylelkűen felajánlja, bizonyos ellenőrző posztokra jelöljön az ellenzék. Ő nem szól bele, kit választanak, csak egyezzenek meg. Az oppozíció többhetes belső viták után kiválaszt valakit, akire ő előzetesen rábólint, ám megnevez néhány olyan szervezetet, amelyek beleegyezését várja az ügyben. Amelyek véleményét korábban ilyen kérdésekben amúgy ki sem kérték…

Az egyik pedig, láss csodát – a Smerhez közeli vezetők által irányított önkormányzati társulás (ZMOS) – kapásból bejelenti, nekik nem tetszik az ellenzéki jelölt. Fico mossa kezeit, neki mindegy, ki lesz a befutó, csak egyezzenek meg a személyében. Hát, tessék így megegyezni!

A nagy kérdés, hogyan végződik a történet. Arról van-e csak szó, hogy Fico jókedvében tornáztatja az ellenzéket, s közben szabad perceiben röhög rajtuk egy jót, vagy saját embereit akarja beültetni a megfelelő helyekre, csak ezt nem akarja nyíltan bevallani.

Ehelyett névleg független szervezetekkel vétóztatja meg az ellenzéki jelölteket, esetleg jelöltet kormányközi politikusokat a neki megfelelő posztokra. Napokon belül kiderül.