Modern kori boszorkányüldözés?

Pár hete felröppent egy hír, hogy Ugandában halálbüntetés (vagy életfogytiglanig tartó börtönbüntetés) jár a homoszexualitásért. Az afrikai ország a gyermekek védelmét hivatott ezzel erősíteni. Jelenleg nagyjából harminc afrikai országban tiltják a homoszexuális kapcsolatokat. Az azonos nemű párok rokonainak, barátainak vagy szomszédainak kötelességük lesz feljelentést tenni.

Nehéz megérteni bizonyos idegen kultúrákat és hagyományokat, s ez oda-vissza igaz. Lehet, hogy ők sem értenek meg számtalan dolgot nálunk. Jelenleg ott tartunk, hogy el kell fogadnunk, hogy ott ez a döntés született, azonban nem kell vele egyetértenünk és jogosan megkérdőjelezhetjük. A legellentmondásosabb „dolog” az ugandai történetben az, hogy a gyermekek védelmét szeretnék jobban erősíteni ezzel. Megvédjük a heteroszexuális gyerekeket, de mi lesz azokkal, akik „mások”?! A homoszexuális gyermek, fiatal felnőtt vagy már felnőtt ember ugyancsak valakinek a gyereke. Őt ki védi meg? (Marad a bújtatás, szöktetés, eltitkolás és egy életen át tartó fizikai/szellemi szenvedés.)

„A gyermekek védelme” – érdemes elgondolkodni e kifejezés kapcsán. Vajon egy homoszexuális ember mennyivel „kevesebb”, mint az, aki heteroszexuális? Csak játszunk el a gondolattal, hogy a gyermekünk tinédzser korában coming outol. Nem valószínű, hogy életfogytiglani börtönre vagy halálbüntetésre ítéltetnénk őt azért, mert…(Már azzal is nehezen birkóznánk meg, ha ez miatt nem kapna állást, és nem tudna érvényesülni az életben.) Valószínűleg azért is nehéz ebbe belegondolnunk, mert nem ugandai környezetben nevelkedtünk és nőttünk fel. Számunkra az egy idegen kultúrmező.

A világ különböző pontjain más és más diszkriminációval néznek szembe az LMBTQ-közösség tagjai. Egyszerű példa, de ma is vannak még olyan családok (a toleránsabb országokban), ahol a közel harmincéves felnőtt nem árulhatja el a szüleinek azt, hogy kihez megy épp haza, mert 15 éve nincs elfogadva a nemi irányultsága. Valaki feltette már azt a kérdést (amikor az LMBTQ-témával foglalkozik), hogy ez tényleg olyan meghatározó dolog, amit millió irányból támadnunk kell? Pont ez a „legnagyobb bajunk”?

Valaha ez teljesen normális jelenség volt az emberek között. A homoszexualitás az ókori görögöknél társadalmilag elfogadott kapcsolat volt. Ezzel szemben manapság az LMBTQ-téma kezd egyfajta „alkalmi boszorkányüldözéssé” válni. Amikor végre csillapodnak a kedélyek, akkor valakik újra előveszik az őket érintő korlátozásokat és jogszabályokat, kicsit felkavarják az állóvizet és eljutunk a boszszankodás szigetére. Elindulnak az aktivisták és a gyűlölködők is, van miről beszélni. Viszont mennyivel könnyebb lenne, ha ezt a témát végleg elengedhetnénk és az emberek nyugodtan megélhetnék mindazt, amit szeretnének...