Mnoga ljeta zsivio!

Ilyenkor nem árt feleleveníteni kissé elfeledettnek tűnt történeteket. Például azt, miként került a politikába a Smer elnöke és jelenlegi kormányfőnk. Történt ugyanis, hogy karrierjét a pártállamban kezdte, amit az SZLKP Demokratikus Baloldal Pártjává (SDĽ) történő alakulása után az elnökség környékén folytatott. Peter Weiss után pártelnök mégsem lett belőle, 11 évvel ezelőtt mindenki legnagyobb meglepetésére visszalépett az utolsó forduló előtt - akkor pártközeli források azt rebesgették, Mečiar zsarolja őt valamivel. A zsarolás ténye sosem derült ki, Fico alelnök maradt, majd a '98-as választásokat követően a kormánykoalícióba kerülő SDĽ színeiben tucatnyiszor hangoztatta, a magyarokkal nem szabad kormányozni.

Ficónak akkor is magas posztra fájt a foga, mégsem lehetett legfőbb ügyész, mert a koalíció az ő kedvéért nem akart alkotmányt módosítani, Fico pedig túl fiatal volt a közjogi pozícióhoz. Ez lehetett az utolsó szalmaszál, mert Fico vette a kalapját, és pártot alapított. Harmadik utas pártot. Dehogy akart ő szociáldemokrata lenni. Pártjának még a nevében is benne volt egy ideig a harmadik út, a 2002-es kampányt például még így, valamint kutyaürülékek kommunikálásával folytatta. Fico a 2002-es kudarc után váltott. A harmadik út megmaradt, de nem a névben. Szociáldemokratává aposztrofáltatta magát, majd a második Dzurindakormány komoly megszorításai idején azt kezdte rikácsolni, amit az emberek hallani szerettek volna. Mindenki lop (csak ő nem), mindenki hazudik (csak ő nem), mindenki csal (csak ő nem). Jó volt őt hallgatni, az igazságost, a tisztát, s nehéz volt elmondani, hogy ezzel a demagógiával csak azt bizonyíthatja, ő nem lophatott, mert még nem volt olyan helyzetben.

A választási győzelem után Robert Fico pontosan megmutatta, hogy a harmadik út nagy badarság, merthogy három éve néznénk, mi is az, csak valahogy nem jön. Azt is megmutatta, hogy a lopásról, csalásról, hazugságokról mi az igazi véleménye, hiszen láthatjuk már három éve. Egyszer megkérdeztem egyik mediális korifeusát, hogyan érhető el siker teljesítmény nélkül, amire ő Plzák doktor házastársi hűtlenséggel kapcsolatos elhíresült mondását (tagadni, tagadni, tagadni!) parafrazálta: mocskolni, mocskolni, mocskolni!, valamint ígérni, ígérni, ígérni! Hát itt tartunk. Definiálhatatlan úttal, programmal, jövőképpel, óriási támogatottsággal, az egyenes adásban közvetített hazugságok és lopások ellenére jövő évi kormányalakítási szándékkal. Fico a születésnapon bejelentette, komoly támadásokra, mocskolódásra számít. Elhisszük. Azt ugyanis feltehetően tudja, mitől lett sikeres. Azt is, miként lehet sikeres valaki az ő hátán. Addig is csak oroszul kívánhatunk neki boldog szülinapot, mert a Moszkvával ápolt kimagaslóan jó kapcsolatai valóban sikeresek, mondjuk az unió alapjainak aláásásában bizonyára.

Az országra nézve az a legveszélyesebb, hogy messianisztikus habitusát már nem játssza, hanem magáévá tette és elhiszi, de még veszélyesebb, hogy 40 százaléknyi választópolgár is elhiszi. Néhány év múlva aztán kifizetheti ezért a számlát.