<p>Hétvégén – bár az egész világ Párizsra figyelt – az MKP összeállította választási listáját. Korábban már leírtuk itt, hogy a második ciklusát parlamenten kívül töltő párt számára ez a harc lesz a végső. </p>
MKP – ez a lista a végső, ha most sem sikerül, akkor már soha
Ha most sem jön össze, 2020-ban már nem is érdemes megpróbálni. 2010-ben és 2012-ben az MKP egyaránt 109 ezer szavazatot kapott, ami az első esetben 4,33, a másodikban 4,28 százalékot jelentett. A pártszakadás utáni első bukás sokként érte a pártvezetést és a szavazótábort. Iveta Radičová kormányának bukása akár még jó lapokat is oszthatott volna az MKP-nak, melynek meggyőződéses hívei csaknem ugyanolyan számban járultak az urnákhoz, mint két évnek előtte, mindössze 155 szavazót vesztett, ami parlamenten kívülről elég jó eredmény volt, de hát miként a focit gólokra, a választásokat öt százalékra játsszák. Ha végigtekintünk a hazai pártok életciklusán, azt látjuk, hogy aki kikerült a parlamentből, az – az SNS-t leszámítva – nem tudta visszaküzdeni magát. Az pedig, hogy valamely párt két kívül töltött ciklus után kapaszkodjon vissza, példátlan. Március 5-én tehát az MKP vagy felülírja az evidenciákat, vagy követi azokat, megindulva a regionális párttá válás, vagy a felmorzsolódás felé. Sejti ezt az MKP is. S mivel a Híddal való együttműködés a most parlamentben levő párt rövid távú politikai céljainak oltárán feláldozódott, és a szlovák pártokkal sem sikerült dűlőre jutni, az MKP-nak a fennmaradó erőforrásokra kell támaszkodnia. Ezek első látásra szűkösnek tűnhetnek, de ha közelebbről megnézzük, talán nem is annyira. Az első húsz helyet részben a saját káderek újrapozicionálásával, részben „akvizíciókkal” (Fiatal Függetlenk, ICS) sikerült úgy alakítani, hogy legalább a jelöltek fele fiatal, vagy politikai értelemben annak mondható. A lista nem tekinthető pusztán pártlistának, további négy másik csoport integrációjára törekszik. Az ICS alakulása, különösen, amióta a párt veteránjai 2004-ben szárnyvonalra tették őket, külön írást érdemelne, mindenesetre a papíron meglevő önállóság ellenére itt azért az MKP saját gyerekéről van szó. A Fiatal Függetlenek egy részének eddig legfeljebb az önkormányzati politikában nyílt alkalma kipróbálni magát. S bár a pártkötődések alapszervezeti vagy családi szinten itt is tetten érhetők, a tagok alkalmasak lehetnek jól körülhatárolható szubkultúrák bevonására, legalábbis az ifjúság köréből. Ők és az ICS nem feltétlenül szívlelik egymást, de úgy látszik, sikerült lenyelni a békát, ahogy a gútai MKP-soknak is, mikor az őket ostorozó Halász Béla a Fontos Vagy! mozgalom képviselőjeként felkapaszkodott a lista farkára. A komáromi klán viszont nem tudott ilyen nagyvonalú lenni Petheő Attilával, akinek fő bűne, hogy komolyan gondolta az együttműködést a Híddal, így ő most nem játszik. A legnagyobb meglepetés valószínűleg Somogyi Szilárd Mi Magunk Mozgalma négy tagjának szerepeltetése. Somogyinak 2010-ben az SaS listáján sikerült a törvényhozásba jutni, majd a pártból a liberálisok számára túlságosan baloldali elképzelései miatt távozni kényszerült. Azóta tárgyalt más pártokkal, többször lebegtette a pártalapítást, végül mozgalmat alapított. Az SaS-beli tevékenység és a balos fordulat után Somogyi politikailag nehezen olvasható, magyarán: valószínűleg kevesen tudják, mit szeretne elérni. Az MKP listája jóval nyitottabb a két korábbinál. Az, hogy több politikai veterán, például Bauer Edit vagy Miklós László nem igyekezett az élbolyba, szimpatikus lehet. A hatos számmal induló Szigeti Lászlónak, és a 90. helyen levő Tóth Ernőnek folyamatban levő bírósági ügyei vannak. Az ártatlanság vélelme természetesen megilleti őket, ám talán bölcsebb lett volna, ha pártjuk érdekében megteszik a nagyvonalú gesztust – különösen a 90. helyről –, és nem vállalják a jelölést. A lista a párt lehetőségeihez mérten akár még jónak is mondható. A legfeszítőbb kérdés az, hogy mennyi most a 2012-es 109 ezer, mennyire erodálódott négy év alatt a szavazóbázis. Még ennél is fontosabb, milyen üzeneteket fognak megfogalmazni, és a viszonylag fapados költségvetéssel hány embert tudnak elérni, és hogyan tudnak mozgósítani. Ugyanis – a részvételi arány függvényében – kellene még pár tízezer szavazó, hogy nyugodtan hátradőlhessenek. Nem egyszerű feladat, de nem teljesíthetetlen.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 06.23.
Ki és merre vezetheti tovább a Magyar Szövetséget?
2024. 06.09.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.