Mitől leszünk boldogok

A témának ma nagy keletje van. Különösen a dán boldogságnak, az ún. hygge-nek, merthogy állítólag a dánok a legboldogabbak a világon. Ezt a tényt ügyesen el is tudják adni, hiszen temérdek hygge könyv jelent meg az utóbbi időben. Bár a boldogságpszichológia/pozitív pszichológia és a boldogságkutatás nem új keletű, s nem dán eredetű, és bár e témában az én kedvencem Csíkszentmihályi Mihály és Szondy Máté, elolvastam egy hygge könyvet. Kicsit zavart, hogy a szerző fejezeteken keresztül csak gyertyákról, meleg takarókról, órákig bugyogó levesekről, fűszeres borokról, fából készült bútorokról és vastag, kötött pulóverekről értekezik. Igen, ez mind jó, mind hozzájárulhat az ember boldogságához, de hogy ez lenne a dán boldogság kulcsa? Aztán valahol a könyv vége felé megtudjuk, hogy hát ez a Dánia egy szociális állam! S hogy ez mit jelent?

Egyebek mellett azt, hogy az emberek ötkor – értsd: délután, nem pedig hajnalban! – befejezik a munkát, a családosok még korábban, és hazamennek, hogy együtt töltsék az idejüket a hozzájuk legközelebb állókkal! Mert a szívünknek kedvesekkel töltött együttlét a boldogság egyik fő forrása. Ahogy ezt már Harangozó Terike is megénekelte egykor: „ha téged látlak, úgy érzem már, oly szép az egész világ”. És van itt még valami. Meik Wiking dán boldogságkutató szerint a dánok sokat fizetnek be az államkasszába, de teszik ezt azzal a (boldog) tudattal, hogy a (szociális) állam sokféleképpen visszaszolgáltatja a pénzüket, például egy jól működő egészségügy formájában.

Hát igen. Ezek után mindenki képes gyertyákat gyújtogatni, meg levest főzőcskézni, gondolhatnánk. Pedig nem így van. A boldogság nem csupán külső körülmények függvénye, hanem a lelki beállítódásé is. Rajtunk is múlik, hogy boldogok vagyunk/leszünk-e.

Martin Kramara, a Szlovákiai Püspöki Konferencia szóvivője újévi prédikációjában mondott egy történetet. Igaz, nem a boldogsággal kapcsolatban, de azt hiszem, nyugodtan megismételhetem. Egy munkahelyen a vezérigazgató bejelenti, hogy az alkalmazottak nagy részét az új évtől robotok fogják helyettesíteni. De semmi vész, nem áll szándékukban elbocsátani ezeket az embereket. Megmarad az állásuk is, megmarad a korábbi fizetésük is, csak annyi a változás, hogy heti egy napra csökken a munkaidejük. Ebből következőleg a szerdai napokon fognak munkába járni. Az emberek hümmögnek, aztán az egyik rosszallóan megkérdezi: és minden szerdán be kell jönni? Azt hiszem, aki így gondolkodik, sohasem lesz boldog.