Mire való Radičová főzőkanala?

Nem csoda, hogy mindezen mutatványoknak köszönhetően a nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal tipikus diagnózisa jön le a közélet színpadáról…
A felelős, nem más, mint maga a miniszterelnök, Iveta Radičová. Aki, egy további élelmiszeripari hasonlattal élve, sajnos olybá tűnik, mint a szétszórt nagymama, akit a befőtt tesz el, nem pedig fordítva… A helyzet persze magyarázható jobbról-balról, elölről-hátulról, ám a végeredményből sokkal inkább valami gyanús halmazállapotú izé kotyvasztására kénytelen gondolni a külső szemlélő, semmint átgondolt tervek szerint zajló építkezésre. Amilyennek a politológiai tankönyvekben le van írva a normális kormányzás technológiája…
Ha már a mechanizmus magyarázásánál tartunk, talán épp ezzel a pótcselekvéssel van a legnagyobb probléma. Hiszen a Radičová-kormány szinte valamennyi elhatározását már a szándék szintjén magyarázkodással kénytelen eladni, vagyis felkínálni a plebsznek. Ráadásul, többnyire maga a vonatkozó magyarázkodás is folyamatosan ellentmondásokkal terhelt. Mintha attól függne a mondanivaló, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok illetékes politikusai, hogyan ébrednek reggelente, jobb vagy bal lábbal lépnek-e ki az ágyukból stb.
Mielőtt bármely olvasó arra következtetne a fentiekből, hogy valamilyen ellenzéki gúnyiratot olvas, határozottan le kell szögezni: a pörölés nem a Radičová-kormány és az azt alkotó koalíciós pártok bármelyike ellen irányul, hanem értük. Mivelhogy elődeik, Robert Fico és körömágyukig vörös gárdistái a béka segge alá süllyesztették az ország politikai kultúráját, a közbeszéddel együtt. Boszorkánykonyhájukban ugyanis ők nem a pástétomot vagy a lekvárt kavarták, hanem azt masszát, ami halmazállapotát tekintve ugyan a pástétomhoz vagy akár a lekvárhoz is hasonlítható, ám ezek konzumálását követően általában alul távozik a fogyasztóból…
Mi hát mégis a teendő, hogy Radičováék országlásának elkövetkezendő napjai (hónapjai, évei?) ne az esetlegességről, a következetlenségről, az ellentmondásos pótcselekvésekről, a rizsálásról szóljanak? Mindenekelőtt az eddigi munkamódszer felülírása. Mégpedig az első szótól az utolsóig! Magyarán, nem szabad úgy viselkedniük, mint az utca leghülyébb családjának, akikről neveletlenségük és ordenáré harsányságuk okán tudja az egész utca, sőt település, hogy ki, kivel, merre, hányszor és miért… Tessék valamennyi döntés előtt egymás közt egyeztetni és egyezségre jutni! Mégpedig birtokon belül! Nehogy már belelásson akárki a pástétomba…!
Persze a kormánykoalíció pártjain belül se történhet meg, hogy az elvtársurak merő megszokásból, pártvakságból, esetleg magán-, vagy csoportérdekek miatt egymás golyóit szorongassák... Ez utóbbi szabály mindegyik pártra egyaránt vonatkozik. Az SDKÚ-tól kezdve, a KDH-án át, a létezésük időtartamát tekintve „zöldfülűeknek” számító pártokig, az SaS-ig és a Hídig bezárólag! Utóbbira nézvést különösen problematikus lehet az ötletelés, a következetlenség és a a ventilátorba piszkítás, hiszen elnökük, Bugár Béla egyáltalán nem most jött le a felvédőről, mint bizonyos „egyszerű emberek”…
Radičovának viszont úgy kell koordinálnia a szedett-vedett csapatot, amint azt egy igazi séfszakács teszi az oktalan kuktákkal: Oda koppint a főzőkanalával, ahova köll…!