Mire megvénülünk

A természetes népszaporulat eltűnőben van, 2018-ban a születések száma alig háromezerrel haladta meg az elhalálozások számát. Néhány év múlva nagy valószínűséggel már nem beszélhetünk természetes népszaporulatról, és a lakosság számának stabilitását már csak a Szlovákiába költöző bevándorlók tudják bebiztosítani. 2030 után azonban már ez sem lesz elég, és az ország népessége egyre gyorsabb fogyásnak indul. 

Ezek a folyamatok nemcsak Szlovákia számára jelentek problémát, hanem az összes gazdaságilag fejlett országban. A népesség számának szinten tartásához a demográfusok szerint 2,1 gyerekre van szükség családonként, de ezt az értéket manapság egyetlen fejlett ország sem éri el. 

Szlovákiában 2018-ban 1,54 gyerek jutott egy családra, ami mélyen a szükséges érték alatt van. Az utóbbi két évben ugyan valamit javult a helyzet ezen a téren, de a demográfusok nem számolnak a jövőben komolyabb javulással. 

Az elmúlt év legfontosabb demográfiai mutatója a gyerekek és az idősek számának alakulása a szlovák társadalomban. 2018-ban ugyanis Szlovákia történelmében először haladta meg az idősek száma a gyerekét. Míg 2009-ben még száz 14 év alatti gyerekre csak nyolcvan 65 év feletti idős jutott, 2018-ra már ez az arány megfordult, és 100 gyerekre 102 idős jutott.

Elgondolkodtató az is, hogy az elmúlt évtizedben az átlagéletkor négy évvel emelkedett Szlovákiában, és most már meghaladja a 40 évet. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia lakosságának fele jelenleg 40 évnél idősebb. E számokat látva őszintén szembe kell néznünk azzal, hogy a lakosság elöregedése valós és visszafordíthatatlan folyamat, amelyre társadalmilag és gazdaságilag egyaránt fel kell készülnünk.

Ebben a témakörben a leggyakrabban a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságáról és a nyugdíjkorhatárról folyik a vita, de a lakosság elöregedése sok más területen is komoly kihívásokat fog jelenteni. Ilyen például az egészségügyi kiadások növekedése, ugyanis a népesebb idősebb korosztály a magas költségekkel járó krónikus betegségek számának növekedését is jelenti.

Ha a kormányok nem tesznek lépéseket, a nyugdíj- és egészségügyi kiadások kettős terhe képes lesz arra, hogy megroppantsa a jövőbeli állami költségvetéseket. Gondolni kell továbbá az idősotthonok és a szociális otthonok fejlesztésére is, melyek kapacitása sürgősen bővítésre szorul. 

Sok szociális otthonban már ma is hosszú várólisták vannak, és a jövőben csak nőni fog azoknak az időseknek a száma, akikről a családtagjaik különböző okokból kifolyólag nem lesznek képesek gondoskodni. 

Ha szeretnénk biztosítani a minőségi és mindenki számára elérhető szociális szolgáltatásokat, akkor ezen a területen azonnali befektetésekre van szükség.

A társadalom elöregedése ugyan lassítható, de most már megállíthatatlan folyamat. Megfelelő családpolitikával bizonyos mértékben lehet emelni a születések számát, de a fiatalabb korosztályok nagy részének családideáljába ma már csak egy vagy két gyerek fér bele. A kevesebb gyerek viszont egyre kisebb munkaerőt jelent majd, tehát egyre kevesebb aktív korúnak kell majd viselnie a növekvő számú idősebb generációkkal kapcsolatban megnövekvő terheket. Az idősebb társadalom természetesen még nem jelenti a világ végét, elég megnézni Japánt, amely ma a világ legidősebb országa.

Sok gondot megoldhat a technológiai fejlődés is, de a felelős kormányok már ma a kormányzati ciklusukon túlra terveznek, és próbálnak felkészülni az elöregedő társadalommal járó kihívásokra. Ez azonban nem populista felső nyugdíjkorhatárok bevezetését jelenti, hanem valódi megoldásokat egy egyre idősödő ország számára.