Mint egy abszurd drámában...

A világ tán legbizarrabb dalversenyét szervező Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) busás bevételhez jut egy-egy ilyen buli során: az országoknak részvételi díjat kell fizetniük, maguk állják a kiküldött dalnokok utazását, szállását, és a tévéközvetítését is perkálniuk kell. Az EBU viszont ingyen kapja a helyszínt és mindazt a vizuális pompát, amely rendelkezésre áll a házigazda országban. Aktuális összegeket nem tudok mondani, mivel a pandémia ebbe is belekavart, de a szlovákok például emiatt ignorálják a versenyt hosszú évek óta, és a magyaroknak sem tetszett a koncepció, amikor még részt vettek a dalfesztiválon. (Ők nem indokolták a távolmaradást, de felröppentek bizonyos hírek, hogy melyik közösség nem hivatalos megabulija ez, és a jelenlegi magyar kormányzat nem csípi eme közösséget).

De ne hajoljunk el ennyire, maradjunk Ukrajnánál! Mindenki tudja, hogy az ukrán Kalush Orchestrával „megnyerették” az idei Eurovíziós Dalfesztivált. Nem volt kínos a produkciójuk, sőt ebben a mezőnyben kifejezetten színvonalasnak tűnt, de például a moldáv Zdob Si Zdub semmiben sem maradt el mögöttük: ugyanazt a poposított népzenét művelik, ráadásul jó hosszú ideje, és kiváló albumokat tettek le az asztalra – a nemzetközi áttörést hozó 450 Sheep is már 19 éves, te jó ég! A Kalush Orchestrát viszont 2019-ben rakta össze egy ügyes producer, kifejezetten a következő évi Eurovíziós Dalfesztiválra, amelyet elmosott a pandémia.

Mindegy, a lényeg, hogy amikor a nemzeti selejtezőt megnyerték (ez sem volt sima ügy, de most nem részletezném), még nem sejtették, hogy különleges engedéllyel utazhatnak majd Olaszországba, mivel mindannyian hadkötelesek. Európa szavazói összefogtak Ukrajna győzelmének érdekében, ha már a harctéren nem tudják őket segíteni. Gyönyörű gesztus, le a kalappal! Örültek is az ukránok, maga Zelenszkij elnök nyilatkozott a győzelemmel járó jövő évi rendezési jog kapcsán: nívós, felejthetetlen bulira készülhetünk egy szabad országban.

Megértem a retorikát, most erre van szükség. De háborús területen nem rendezhetnek nemzetközi zenei show-műsort, ez világos. Akkor sem, ha jövő májusra véget ér az öldöklés. Ha az ukránok győznek, az elesett katonák, meggyilkolt civilek, meggyalázott nők, megkínzott hadifoglyok, apa nélkül maradt gyermekek iránti tiszteletből nem lenne ildomos. Ha pedig az oroszok győznek, akkor fogalmam sincs, mi lesz, és ezzel nem vagyok egyedül...

Boris Johnson Ukrajnát támogató reakciója azért lepett meg, mert az EBU épp a második helyezett Nagy-Britanniával tárgyal. „Normális helyzetben” a brit versenyző győzött volna. A zenei nagyhatalomnak számító ország közmédiája, a BBC épp idén határozta el, hogy végre komolyan veszi ezt a versenyt. Sam Ryder indítása meg is hozta nekik az első sikert 1998 óta.

Nagy-Britannia eddig nyolcszor volt házigazdája az Eurovíziós Dalfesztiválnak, többször, mint bármely más ország, és háromszor más állam helyett (amelyek anyagi okokból léptek vissza). „Az esemény egy év múlva lesz, minden rendben lesz, mire eljön a dalfesztivál ideje” – fogalmazott Boris Johnson Kijevből visszatérve.

Ki gondolta volna, hogy akár diplomáciai ügy is lehet ebből? Pedig úgy néz ki, mert az ukrán kultuszminiszter tajtékzik, amiért vele fel sem vették a kapcsolatot a szervezők...