Mint a mesében

Akkor legalább az akarat megvolt, most már az sincs. Hiába lesz ott az ellenzékben két magyar párt (ha egyáltalán ott lesznek), a kormánytöbbség döntései ellen tiltakozni és fenyegetőzni lehet a parlament bejárata előtt is, ahhoz nem kell bekerülni sem. Arról nem is beszélve, hogy állítólag egyre több magyar szavazna a Smerre, elegük van az úgynevezett kisebbségi témákból, munkát és szociális juttatásokat akarunk. Nameg digi tévét.
Ha az MKP és a Híd is bekerül márciusban a törvényhozásba, versenyezhetnek majd egymással, ki tud hasznosabb törvénytervezeteket beterjeszteni. Ezeket majd szépen le is szavazza a smeres többség, és ez így lesz rendjén. Égészen 2016-ig. Gyakran érvelünk azzal: ez nem igazságos, az nem igazságos! 2010-ben egy Robert Ficót nem igazán kedvelő ismerősöm azt mondta: az ország választóinak többsége Ficót akarja miniszterelnöknek, így az lenne igazságos, ha ő kerülne az ország élére. Ma ott tartunk, hogy a jelenlegi kormánypártok egy embert sem tudnak kínálni, aki az esetleges jobbközép kormányt vezethetné.
Egy valamire biztosan jó lesz a Smer négy éves egyeduralma. Elvégezhetünk magunkon egy tesztet: a politikai híreket mellőzve lemérhetjük, mennyire van hatással mindennapi életünkre az, hogy ki van kormányon. Változik-e valami igazából, vagy csak az általunk megválasztott (vagy meg nem választott) politikusok gerjesztik állandóan a mesterséges pánikhangulatot. Ha jól csináljuk, még az is kiderülhet, hogy a politika egy nagy átverés, mivel hogy a dolgok történnek maguktól, és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Mint a mesében.