Minimálbércirkusz

A pengeváltás forgatókönyve évről évre ugyanaz, és a felek idén sem hazudtolják meg önmagukat. Ezúttal sem sikerült egyezségre jutnia az érdekegyeztető tanácsnak az emelés kérdésében. Míg Ján Richter munkaügyi miniszter 480, a szakszervezetek pedig 492 eurót javasolnak, a munkáltatók jelentős része már azt is vitatja, hogy egyáltalán szükség van-e minimálbérre, az emelését pedig elvetik.

A baloldali, „szociálisan érzékeny” párt szerepében tetszelgő Smer álláspontja az elmúlt években nem változott. Többnyire a szakszervezetek javaslatához közelítő emelést javasol, abban reménykedve, hogy ezzel növelheti népszerűségét. Fico kormányfő persze már ezt is tagadja, azt állítva, hogy az emeléssel az alkalmazottak érdekeit védi. Arról pedig, hogy az emelés nemcsak politikai pontokat, hanem anyagi előnyt is jelent a kormánynak, szinte senki sem beszél. Röviden: a munkaügyi miniszter 45 euróval, 480 euróra növelné a minimálbért. Ez azonban a bruttó bér, vagyis az alkalmazott csupán 403 eurót kap majd kézhez, nem egész 30 euróval többet, mint idén. Eközben a munkáltatók bérköltsége 70 euróval, 631 euróra nő. Az állam adó- és járulékbevételei minden egyes olyan alkalmazott után, aki minimálbérért dolgozik, így több mint 40 euróval, 187-ről 228 euróra ugranak. Az emelés legnagyobb nyertese így nem az alkalmazott, hanem a kormány, amely a nagyobb bevételekből még nagyobb pénzszórásba kezdhet.

A vállalkozók szintén az alkalmazottak védőszentjének szerepében tetszelegnek, azt állítva, a megoldás az újabb adócsökkentés, így az alkalmazottak több pénzhez jutnának. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az adócsökkentés legnagyobb haszonélvezői mindig is a cégek voltak, amelyek az így megtakarított összeget a tulajdonosok között osztották szét. A legkisebb kockázatot a szakszervezetek vállalják, amelyeknek alig van vesztenivalójuk, így bátran dobnak be olyan eltúlzott javaslatokat is, amelyek ellentétesek az alkalmazottak érdekeivel. Több olyan ágazat van, ahol többségben vannak az alacsonyan képzett, kétkezi munkát végzők, ahol a többség minimálbért keres. Néhány elmaradottabb régióban ezek a cégek a legjelentősebb munkáltatók. A minimálbér szakszervezetek által javasolt nagyobb emelése ezekben az ágazatokban jelentősen növelné a költségeket, ami elbocsátásokhoz vezethet, vagyis a vesztes ez esetben is az alkalmazott.

Megoldás? A kormánynak fel kellene hagynia az egész országra és az összes ágazatra megszabott minimálbérrel. Egészen más ugyanis a helyzet Pozsonyban és az ország keleti járásaiban, nem beszélve például a bankszektor és a textilipar közötti különbségekről. Lehetne ágazati és regionális minimálbér is, miközben ezek emelését az inflációhoz vagy az átlagbér növekedéséhez köthetnék. Így elkerülnék, hogy a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek évről évre kénytelenek legyenek megküzdeni egymással, azt hazudva, hogy kizárólag a munkavállalók érdekeit védik.