Minek ez a sok Morho-ság?

Ismerősöm a szlovák érettségi üdvözítésére különösen nagy figyelmet szentelt, mivel jó tanuló révén nem értette igazán, hogy hiányos szlovák kommunikációs képességei ellenére miért kell a szlovák középkori irodalom gyöngyszemeiről beszélnie a szóbeli felelet felében. Most igazán nem szeretnék kitérni ennek az irodalmi hullámnak a méltatására, de valójában én sem értem igazán, hogy a magyar iskolákba járó gyerekeknek (és felnőtteknek) miért kell eljátszani azt, hogy ugyanúgy átélik a szlovák irodalom szépségét, mint mondjuk József Attila verseit. Talán az sem igazán ésszerű döntés, hogy egy hiányos szókinccsel rendelkező diákot versek, életrajzok és korrajzok memorizálására késztessünk. Ezek után miért lepődünk meg, hogy nem eredményesek a diákok a szlovák nyelv tanulása terén? Miért van az, hogy a gimnáziumokban a diákok legtöbbje négy év alatt heti három órában folyékonyan megtanul németül vagy angolul, ugyanakkor 13 év alatt heti négy órában nem tud megtanulni szlovákul? Ez pedig az esetleges elutasító hozzáállás ellenére is nagy bravúr.

Talán ezért érdemesebb a szlovák érettségire úgy tekintenünk, mint egy folyamat végére, mint i-n a pontra, amely összefoglalja, mivel foglalkozott a diák az elmúlt 13 évben. ĺgy mérlegelve a dolgot még szomorúbb képet kapunk, mert arra a következtetésre jutunk, hogy a diákok eredménytelenségében legalább annyira (ha nem jobban) ludas az oktatási rendszer, mint maguk a diákok. Más nyelvek tanulásánál felmutatott eredmények mutatják, hogy nem a hardverrel van gond, hanem a jócskán vírusos szoftver az, ami már rég kifutott modell.

A fent felvázolt állapot miatt a szülők egy része elgondolkodik a szlovák iskola lehetőségén, az érvényesülés jegyében. Talán léteznek olyanok is, akik az egészséges magyar identitás mellett a szlovák tanulást is segítik, de sajnos ritka jelenségről beszélünk. Úgy gondolom mindkét hozzáállás elavult és a felvidéki magyarság számára különösen káros.

A kornak megfelelő kérdés az, kinek is áll érdekében, hogy mi, felvidéki magyarok jól beszéljünk szlovákul? Ilyenkor sokszor becsapjuk magunkat azzal a válasszal, hogy csak a távolabbról érkező szlovákok szeretnék igazán, hogy a legmagyarabb falvaink boltjaiban is csak szlovák kiszolgálás legyen. Pedig a helyes válasz szerintem korántsem így hangzik. A rossz nyelvtudás miatt a felvidéki magyarok megkülönböztetve indulnak fontosabb döntéshozói posztokért, munkahelyekért. Ennek (is) köszönhetően a hivatalok nagy részében, még a magyar városokban is, többségben vannak a szlovákok, amivel sikerült elérni azt a nehezen visszafordítható folyamatot, hogy a felvidéki magyarság egyre inkább a kisebb településekre szorul, míg a szlovákság száma már minden városban számottevő. Ha ezt hagyjuk, akkor a lassú halál lefolyására várunk.

További érdekes kérdésként merülhet fel, hogy a nyelvtudásunkat gyakran kritizáló szlovákok miért nem tesznek valamit a szlovák oktatás elősegítése érdekében. Míg az angol vagy a német nyelvtanulást ezernyi segédeszköz, videó és CD segíti, addig a szlovák órákra az új nyelvtanítási módszerek, könyvek, segédeszközök sokéves lemaradással érkeznek. Ha valóban fontos a szlovákoknak, hogy mi jól beszéljünk szlovákul, akkor miért nem segítenek a szlovák oktatás korszerűsítésében?

Ebből adódóan, véleményem szerint, új stratégiát kell választanunk. Első lépésként el kell fogadtatnunk a szlovák nyelv oktatását, mint idegen nyelvét. Talán alkalmasabb volna ilyenkor használni az angolszász irodalomban használt barátságosabb „másodnyelv” kifejezést. ĺgy elkerülhetnénk az alacsony kommunikációs készséggel rendelkező diákok terrorizálását olyan versek és más lexikális tudás memorizálásával, amire még a szlovákok is csak az érettségi utáni egy évig emlékeznek. Ráadásul a másodnyelv oktatás egy teljesen más felépítést, logikát igényel, amire külön oktatási módszer épül. Aki ezt nem hiszi, az próbálja meg az anyanyelvét egy más nemzet fiának tanítani tíz percig, és rájön, hogy anyanyelv is csak egy van.

Ha két lépéssel előre gondolkodunk, akkor nekünk, magyaroknak kell szorgalmaznunk a szlovák nyelv oktatásának megreformálást. Kérjünk külön forrásokat, szakembereket erre, és hökkentsük meg a zsolnaiakat azzal, hogy mi igenis meg akarunk tanulni szlovákul is, mert mi európaiak vagyunk. Ha már úgyis 13 éven keresztül szlovák órára járunk, akkor tanuljuk meg jól a nyelvet, mert így kerülhetünk hivatalokba, cégvezetésekbe, más döntéshozó szervekbe, ahonnét a legtöbbet tudunk tenni a magyarságért. Egy működőképes szlovák nyelvoktatással számoljuk fel azt az ostobaságot, hogy csak abból lesz valaki, aki szlovák iskolában tanul, mert ilyenkor az otthoni magyar családi kör nem pótolja a magyar irodalom, kultúra és történelem hiányát.

Ha tényleg előrelátóan gondolkozunk, akkor belátjuk, hogy az Európai Unióban a szlovák nyelvtudás előnyökhöz juttathat bennünket. Ezért használjuk ki ezt a felkínált előnyt, és végre húzzunk hasznot keserű kisebbségi sorsunkból, méghozzá úgy, hogy identitásunk nem szenved csorbát.A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára