<p>Tombol a karácsonyi vásárlási láz, az emberek idegesen rohangálnak üzletről üzletre. Az eladók is feszültek, rángatják a vállukat, morognak, ha vissza kell csomagolniuk az árut, vagy egyszerűen elbújnak – igen, ilyet is láttam, hadd válogasson a vevő, majd úgyis megtalál, ha nagyon tanácstalan. </p>
Mindent a vevőért
Épp ezért elérkezettnek látom az időt, hogy elmeséljem, hogyan vásároltam karórát Bécsben.Ne gondoljanak hatalmas költekezésre, az én kedvenc márkám tulajdonképpen tucatáru nyugaton, ugyanannyiba kerül hozzá egy új óraszíj, mint maga az óra. Nálunk viszont kicsit drágábban árulják, ezért érdemes odaát megvenni. Több helyen beszerezhető, de inkább egy márkaboltba tértem be, a szélesebb választék miatt. Az előtérben sötét zakós, magas férfi fogadott. Kis pulpitus mögött állt, mint a luxuséttermek vendégfogadó emberei. Kedvesen megköszönte, hogy benéztem hozzájuk, és azonnal be is mutatkozott: Klausnak hívják. Elegánsan intett az egyik eladónak, aki azon nyomban ott termett. Klaus bemutatta nekem Dietert, aki a továbbiakban segítségemre lesz. Dieter nem volt irritálóan bájolgó, nem udvarolt körül, nem kérdezte meg, honnan jöttem. A rajtam lévő karórát azonban rögtön kiszúrta, és megköszönte, hogy az ő márkájukat hordom. Valami teljesen mást szeretnék, vagy hasonlót? A legújabb modellek érdekelnek, vagy a tavalyiakat is óhajtom megtekinteni? Sportos, elegáns, avagy hétköznapi? Bőr-, vagy fémszíjast szeretnék? Csupa hasznos kérdés. Körülbelül fél órát foglalkozott velem. Zokszó nélkül rakosgatta ki-be az órákat, türelmesen, sőt némiképp büszkén mutogatta, hogyan működik a zárszerkezet az új modelleken. Próbáljam csak ki ezt is, ezt is, és ezt is. Ó, ez sokkal jobban mutat a csuklómon (az ár azonos volt, vagyis nem üzleti megfontolásból mondta). Miután végre választottam, úgy kísért a pénztárhoz, mintha legalábbis egy nercbundát vásárolnék. Bemutatott a pénztáros lánynak (a nevét sajnos elfelejtettem), aki – mondanom sem kell – szintén örömmel fogadott. Aztán közölte, most pedig becsomagolja a terméket, válasszak díszdobozt. Egy gúlányi ízléses fémdobozkára mutatott a pénztár mellett. Szivaccsal bélelve. Ebbe a jópofa kis odúba került a karóra, aztán Dieter az egészet betette egy reklámszatyorba, hogy véletlenül se essen baja. Az ajtóig kísért, ahol Klaus már széles mosollyal várt. Mindketten örömüknek adtak hangot, hogy sikerült választanom. Viseljem egészséggel, legyen szép napom. Ha ezek után önök azt hiszik, én voltam az egyetlen vevő a boltban, bizony tévednek. Rajtam kívül legalább hatan– nyolcan nézelődtek még, kedves és hozzáértő eladók társaságában.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 11.13.
Anya-lánya kézműves foglalkozás Nyékvárkonyban
2024. 11.11.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.