Mindennapi gyűlöletünk

Félelmetes megfigyelni az átváltozást, amelyen normális(nak tűnő) emberek mennek át abban a pillanatban, ha a közösségi hálón kell megnyilatkozniuk. Az elmúlt héten Tomáš Taraba képviselő esete kavart nagy vihart, aki jó dolgában egy tizenhét éves lány külsején kezdett gúnyolódni, mintegy felszólítva többezres követőtáborát, hogy tessék: itt a lehetőség, ti is belerúghattok egyet a kontómra. És az emberek jöttek és megkezdték a köpködést. A tinédzser egy dologgal vívta ki Taraba ellenszenvét: azzal, hogy történetesen Zuzana Čaputová államfő lánya, enélkül valószínűleg sosem került volna célkeresztbe. Ez a hátrány viszont bizonyos szempontból előnyt is jelentett: a cyberbullying ezúttal nem maradt következmények nélkül, Čaputová ugyanis megvédte a lányát, aki mellett más vezető politikusok, a rendőrség és a közvélemény nagy része is kiállt. Taraba ekkor a hobbinácik egyik kedvelt stratégiáját vette elő, azt állítva, hogy ő nem úgy értette a dolgot, hiszen csak dicsérte a lányt. Láttuk már ezt sokszor: mikor a náci üdvözlésre lendülő kar hirtelen baráti üdvözléssé válik, vagy mikor a teátrálisan átadott támogató csekk összege véletlenül pont 1488 euróra jön ki. Ilyenkor derül ki valójában, hogy az aljasság és a gerinctelenség egyeseknél gyávasággal és pofátlansággal jár egy csomagban.

Emma Čaputovának egy komoly traumát kellett kiállnia, de talán mondhatjuk, hogy szerencséje volt a szerencsétlenségben, mert volt, aki kiálljon mellette. Az eset komoly médiafigyelmet kapott, és a gyűlölködő kommentárok mellett megjelentek a támogató bejegyzések is. De mi van azokkal, akiknek senki nem segít? Nem ez az első eset Szlovákiában, hogy egy politikus koncként dob oda valakit a lincselni vágyó tömegnek. Nem kisebb emberek, mint Igor Matovič vagy Boris Kollár próbáltak besározni minden bizonyíték nélkül olyanokat, akik nem közszereplők, csak valamiért szálkák voltak a nagymenők szemében. És ha valaki azt mondja erre, nagy dolog: sokan sok hülyeséget írnak a neten, de az ott is marad, akkor annak van egy rossz hírem. Vladimír Krčméry infektológus, a koronavírus elleni harc egyik arca, Igor Matovič egykori tanácsadója a napokban tért vissza Szlovákiába. Augusztus végén ugyanis külföldre kellett menekülnie az őt és családját ért fenyegetések miatt. A kommentekben az unokái halálát kívánták, a háza előtt tüntetések voltak, még fegyvert is rántottak. Mindezt azért, mert orvosként tette a dolgát. A közösségi hálón gerjesztett gyűlölet kilépett a valóságba, egy család pedig menekülni kényszerült. Ki a hibás? A hálózat, vagy az emberek? Valószínűleg mindkettő.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd egyszer a tönkretett Földre látogató idegenek képesek lesznek-e rekonstruálni, mekkora szerepet játszott az emberiség végjátékában az a kék mezőben lévő kicsi „f” betű, amire mindannyian naponta többször is rákattintunk. És ha felfedezik, vajon ők is elkezdik-e használni, önmagukat taszítva a belső konfliktusok és a pusztulás felé?