Mindenki a legrosszabbra készül

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azzal riogat, ha Schengen összeomlik, azzal az unió halálos sebet kap. Ausztria koordinál Németországgal, mert ha az lezárja a határt, sok ezer menedékkérő ragadhat náluk. Január óta több mint harmincezren értek partot Görögországban, s már úton vannak Németország felé. A németek azonban egyre szigorúbban szűrnek, újab-ban a Svédországba eljutni szándé-kozókat visszafordítják. Az osztrákok meg aggódnak, hogy ők mihez kezdenek velük. Szlovénia is építgeti a maga határzárát, arra készül, ha a német lépésre reagálva az osztrákok lezárják az osztrák–szlovén határt. Így vonulhat végig a dominóeffektus az egész Balkánon. Berlin diszkrét nyomására már a macedónok is szűrnek, az észak-afrikaiakat visszafordítják Görögországba, miközben származási országaik – Marokkó, Algéria – sem lelkesednek azért, hogy visszafogadják a gyakran papírok nélkül kitoloncolásra váró állampolgáraikat. Magyarország szükség esetén rögtön nekikezd egy új kerítés építésének a román határon, ha a lezárások miatt arra kanyarodna a menekültáradat. Amíg nincs egy huszárvágás az ügyben, addig a politikai bizonytalankodás eredménye éppen az ellenkezője lesz annak, amit mindenki akar. Miközben Berlintől Zágrábig mindenki szabályozni szeretné, hogy mi történjen a menedékkérőkkel, a közel-keleti kétségbeesett tömegek ezt úgy értelmezik, hogy záródnak Európa kapui, most kell még sietni, a rossz idő ellenére, hogy talán utolsó hullámmal bejussanak a schengeni övezetbe. Egy karakteres európai vezető hiányzik, aki mögött gazdaságpolitikai súly, belpolitikai felhatalmazás és hiteles szándék áll, hogy élére álljon az egységes európai menekültpolitikának. Ugye a cél hónapok óta az, hogy görög és olasz menekültgyűjtő pontokon osszák el, ki hova megy, ha egyáltalán mehet. Vagy rögtön fordítsák vissza. Ezt nem sikerült megoldani, a tagállamok nem adnak elég támogatást és hozzájárulást, az Európai Bizottság önmagában gyenge ezt végrehajtani. Választópolgárként hiába türelmetlenkedünk, a politikai elit tagjai vívják Brüsszelben és az európai fővárosokban hétköznapi sakkjátszmáikat, s közben elveszik a hosszú távú gondolkodás és a stratégiai döntések lehetősége. Most ennek 500 millió európai polgár és menekülők milliói isszák a levét.