Milliárdosok kora

A brit Oxfam segélyszervezet pedig ezt az időpontot használja ki minden évben arra, hogy rámutasson: éppen a világ gazdasági elitjének erősödése korunk egyik legnagyobb kihívása.
Az Oxfam jelentése minden évben bemutatja a szupergazdagok és az átlagpolgárok közötti vagyoni szakadék szélesedését, különös tekintettel a fejlődő országokban élő szegények helyzetére. Az idei jelentés szalagcíme, hogy 

ma a világ 2153 milliárdosa akkora vagyonnal rendelkezik, mint a bolygónk 4,6 milliárd legszegényebb lakója.

Tényleg a milliárdosok korát éljük, számuk az elmúlt évtizedben megduplázódott. A Forbes magazin adatai szerint 8,7 billió dolláros összvagyonnal rendelkeznek, ami a többség számára felfoghatatlan. Rendszerint sikeres vállalatalapítókról van szó, akik a globalizáció lehetőségeit kihasználva cégeiket globális tényezővé tették, s ezt a részvénypiacok nagyvonalúan díjaztak az elmúlt években. A legtöbb milliárdost még mindig az USA-ban találhatjuk, de a kínai gazdasági csoda is több mint 300 milliárdost termelt ki az elmúlt két évtizedben. A gazdasági elit erősödése nem új téma, már évek óta foglalkoztatja a közgazdászokat és a baloldali érzületű politikusokat egyaránt. A vagyon ugyanis gyakran politikai befolyásoláshoz vezet, sok példa bizonyítja, hogy a szupergazdagok dollármilliókat tudnak költeni a nekik kedvező jelöltek támogatására a választási kampányokban. Ez legerősebben az Egyesült Államokban jelenik meg, 

de a szomszédos Csehországban is meg lehet említeni Andrej Babišt, aki vagyonát és médiabirodalmát kihasználva az ország miniszerelnökévé vált. 

Radikálisabb gondolkodók egyenesen a demokrácia haláláról beszélnek, szerintük a vagyon már rég lebontotta az egy választópolgár, egy szavazat alapelvet. A fő kérdés persze az, hogy mit lehet tenni. Elsősorban a szupergazdagok és vállalataik nagyobb megadóztatására volna szükség, ugyanis az adórendszerekben található kiskapuknak és az adóparadicsomoknak köszönhetően jelentősen csökkenteni tudják adókötelezettségeiket. Erre mutatott rá Warren Buffet, a világ egyik leggazdagabb embere, aki saját állítása szerint alacsonyabb adókulccsal fizet adót, mint a nagyságrendekkel kevesebbet kereső titkárnője. Nem meglepő hát, hogy az elmúlt években egyre több politikus is a szupergazdagok megadóztatásával kampányolt, és a jelenlegi amerikai elnökválasztásban is erősen jelen van a téma. A gond az, hogy az igazán hatékony megoldáshoz nemzetközi összefogásra lenne szükség, erre azonban még mindig nincs kellő politikai akarat. Pedig nem kell rögtön drákói szigorral bevezetett adóztatásra gondolni, az Oxfam számításai szerint már a leggazdagabb egy százalékra kivetett 0,5 százalékos vagyonadó is több mint 100 milliárd dolláros többletbevételt jelentene a kormányok számára a következő évtizedben.

Adót fizetni azonban senki sem szeret, ezért a szupergazdagok politikai befolyásukat arra használják, hogy az ilyen törekvéseket megtorpedózzák. 

Ez az elmúlt években az USA-ban sikerült is, hiszen a Donald Trump által bevezetett adócsökkentésnek éppen a legvagyonosabbak voltak a fő kedvezményezettjei. De a világ változóban van, és a vagyoni különbségek egyes országokban már magát a társadalom szövetét veszélyeztetik. A szupergazdagoknak is be kell látniuk, hogy a nagyobb adóterhekkel társadalmuk jobb működéséhez járulnának hozzá, mert a velük szemben egyre növekvő negatív indulatok a sokkal radikálisabb ötletekhez is vezethetnek.