Milliárdok, apám, milliárdok...

A karma elég rosszul működik bizonyos nézőpontokból, az viszont biztos, hogy ha nyilvánosságra kerül egy állam- vagy kormányfő fizetése, akkor az akár a szegények ellen elkövetett bűncselekménynek is tekinthető… A boldog tudatlanság áldás.

Nem is olyan rég nyilvánosságra hozták Orbán Viktor havi fizetésének nagyságát és annak az emelkedését is a 2023-as esztendőre.

A magyar kormányfő jutalma idén márciustól 4,87 millió forintról bruttó 5,727 millió forintra nőhet, ami bruttó 857 ezer forintos béremelésnek felelne meg. A parlamenti képviselők 2023-ban legalább 230 ezer forint fizetésemelésre számíthatnak. Ezzel párhuzamosan megjelent az európai átlaglista, és Szlovákiában közel 16,5 ezer euróra becsülik a kormányfő havi bruttó bevételét. Szlovákiában a bruttó minimálbér 646 euró volt 2022-ben (525,66 tisztán), s ha jól számolunk, akkor egy varrónő a legfelsőbb vezérek egyikének csupán egyhavi bérét nem kevesebb mint 25 hónap alatt keresi meg. Ha a tanári kezdő bruttóval szeretnénk összevetni, akkor 17 hónappal kell számolnunk, mire összegyűjtjük azt a bizonyos összeget. Minimális eltérések lehetnek a ledolgozott évek után, illetve a minimálbér emelkedésének köszönhetően. Miért nevezhetjük mindezt a szegények ellen elkövetett bűncselekménynek?

Igazi lelki fájdalom, amit ezek a számok kiválthatnak az emberekből. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy a polgárok többsége nem vágyik ilyen sok pénzre, nem kellenek milliárdok, csak normálisabb életre való bér.

Kétségkívül végtelen stresszel, kihívással és morális nehézséggel jár a politikusi munkakör, és a stressz okozta nehézségeket könnyebb feldolgozni, ha bőven van miből élni havonta, s nem kell azon rettegni, vajon lesz-e miből kifizetni a következő havi csekkeket. De ugyanez érvényes a kisemberre is! Az egyszerű polgárok munkája is gyakran sok stresszel, kihívással és morális nehézséggel jár, és bizony jó lenne, ha otthon nekik is módjukban állna mindezt gondtalanul kipihenni. Csakhogy esetükben a munkahelyi gondokra még rátesz egy lapáttal az otthoni környezetben is az aggodalom, hogy nincs meg az annyi… Míg az egyik fél hazamegy, feldolgozza a munkahely okozta fáradalmakat, addig a másik a következő munkahelyre igyekszik, hogy a családjának ne kelljen szűkölködnie...

Évszázadok és évezredek óta működik ez így, jobb és rosszabb sorsok férnek meg egymás mellett. A munkavállalás és családalapítás után az örökös kompromisszumok pókhálója szövi át az egyszerű emberek életét. Nem kell a milliárdos vezérigazgatók bére, igazán senki sem irigyli Hegert vagy Orbánt, viszont sokan nem mondanának nemet egy kis támogatásra. Mindig lesz, aki nem tudja beosztani, s nem is fogja megbecsülni, ha többet kap, de ugyanez érvényes a felső rétegekre is.

Ami jár, az jár, csak akkor mindenkinek járhatna!