Miért tüntessünk?

Magyarországon nemrég néhány ezer ember tiltakozott az ellen, hogy a Közép-európai Egyetemet Budapestről Bécsbe költöztessék. Néhány ezer ember szeptemberben összegyűlt, hogy „Magyarország több mint Orbán” jelszóval kifejezze, nem ért egyet Orbán Viktor miniszterelnök politikájával. 

Végül az olyan gyakorlati dolog, mint a túlóra, tömeges tiltakozásokat váltott ki, amelyek vigyázzba állították a kormányzó hatalmat, és hogy merre fejlődik, egyelőre a jövő titka. 

Ez röviddel azután történik, hogy a „sárga mellényesek” tiltakozásai kezdték megrengetni Franciaországot, és Macron elnökből kikényszerítették, hogy rendkívüli beszédet tartson, és engedményeket tegyen. Természetesen ott másról volt szó, a dízel árának emeléséről és egyéb igazságtalanságokról, amelyekkel a francia középréteg egyre szegényedő részét sújtják. A párizsiak nyugtalanságának súlyosságát, amelyet a boltok, autók tönkretétele és a vandalizmus más formái kísértek, az extrémistákhoz fűzik. A baloldali, jobboldali, sőt, az oroszbarát szélsőségesekhez. Úgy tűnhet, hogy az embereket inkább az viszi az utcára, ha valaki a pénztárcájukba nyúl, nem az értékeikhez. Ám ez nem egészen így van. Szlovákiában a gyenge pedagógusbérek, az egészségügyi nővérek alacsony fizetése miatt szervezett tiltakozások nem tűntek el a süllyesztőben. Végül hatékony nyomást gyakorolt a kormányra a békés, de számos demonstráció, amelyekkel a nép Ján Kuciak újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolására reagált. És azok a reakciók sem tűntek el nyomtalanul, amelyek a felszínre kerültek a két fiatal halálával kapcsolatban. Azóta Szlovákia megélt egy kormányváltozást, kicserélődött a rendőrség vezetése, két befolyásos ember, akiről azt gondoltuk, érinthetetlenek, rács mögött van. És úgy tűnik, a tisztesség és a megalázottság már nem tűnik legyőzöttnek. Az „anyagiakért” és az „értékekért” folytatott tiltakozások hatékony és ideális kombinációját láthattuk Romániában, ahol az emberek azért vonultak az utcára, hogy a korrupció ellen tiltakozzanak. 

Igaz, ha elképzeljük, hogy a korrupció mennyi pénzt húz ki az adófizetők zsebéből, furcsa, hogy Szlovákiában még nem forr a hangulat, az utcán nem történnek olyan drámai dolgok, mint Budatesten vagy Párizsban. 

Tény azonban, hogy ha a polgárok tiltakozásai és nyilvános fellépései nem a körülmények jobbítását szolgálják, és nem csak egy hullám, amelyen a populisták élősködnek, nem elég az elsődleges harag vagy félelem. A háttérben ott kell lennie annak az elszántságnak, hogy jobb irányba akarják változtatni a társadalmi viszonyokat. 

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa