Miért írt regényt egy Clinton?

Miközben Robert Fico épp alkotmánybírónak készül, Bugár Béla köztársasági elnöknek, Orbán Viktor pedig Gundel-menüt kóstol, Bill Clinton regényt írt.  Nem is akárhogy: az egyik legnépszerűbb amerikai íróval, James Pattersonnal közösen adták ki „Az elnök eltűnt” című könyvet. Kevés politikus próbálkozik szépirodalommal visszavonulása után, inkább életrajzot, visszaemlékezéseket írnak.

Bill Clintonnal láthatóan sokat beszélgetett a regényíró Patterson, így aztán elég életszerű fehér házbeli jeleneteket kapunk. A lényeg mégsem ez, hanem két másik üzenet, amelyben Clinton keze nyomát fedezhetjük fel.

Egyrészt az egész könyv egy kiberterroristáról szól, aki egyszerűen a billentyűzet mögé bújva, néhány informatikusból összeterelt, külföldről pénzelt erős csapatot hoz létre, és az általuk írt vírussal az amerikai hivatalos szervek sem tudnak mit kezdeni. A több televíziós sorozatban, fantasyfilmekben és lassan a kiberbiztonságról szóló éves előrejelzésekben egyaránt előforduló fenyegetés kerül elő: mi történne, ha az összes banki adatot törölné valaki? Vagy az egészségügyi nyilvántartásokat? Vagy a folyószámlákat, hiteleket? Tényleg nem kell sok hozzá, hogy leálljon néhány szolgáltató, és ezzel együtt a nagyvárosi élet is. A kibertérben való kiszolgáltatottságunk egyik legélénkebb leírása ez a könyv.

Ennek tudatosítása a Clinton-klánnak sem jön rosszul, hiszen Hillary részben azért veszítette el a 2016-os amerikai elnökválasztást, mert az orosz beavatkozásra nem érkezett időben kellő súlyú válasz az akkori Fehér Ház részéről. Számukra fontos, hogy az amerikai olvasó szintjén is egyre egyértelműbb legyen a kibertérben jelentkező fenyegetések veszélyessége.
A másik nagy üzenet, hogy néhány dologban a politikusoknak is muszáj összefogni. Nagyon szép leírásokat kapunk a fake newsról, az álhírekről; arról, hogy a kongresszusi házelnök csak a hatalomban és rövid távon gondolkozik; és hogy mindezek hogyan tetézik akár egy USA méretű ország sebezhetőségét. Érthető, emberközeli módon magyarázza el ezt a könyv, és egy szinte tökéletes elnökválasztási kampánybeszéddel zárul a regény.

Nem lenne rossz, ha Clintonék ezt nemcsak egy regényben tudnák elmondani, hanem egykori pártjuk, a Demokrata Párt berkein belül is megértetnék. A következő elnökválasztásig hátralévő két év nagy kérdése, hogy a demokraták is beállnak-e a populisták soraiba, vagy megpróbálják a most lehetetlennek tűnő lépést, és a republikánus-trumpista kommunikációval szemben a higgadtabb, konszenzuskeresőt választják. Mindkettőnek óriási kockázatai vannak.

Ezt a dilemmát pedig ismerjük a szlovák és a magyar belpolitikából is.