Miért félünk a nyugdíjtól?

Hogy miért? Mert túlságosan is az államra támaszkodunk, és elfelejtjük, hogy az államnak legfeljebb középtávú tervei vannak. A kormány azt akarja, hogy a tősgyökeres választói boldogok legyenek, és a költségvetése többé-kevésbé kiegyensúlyozott legyen. Bár a politikusok szeretnek nagyokat mondani, viszont az, hogy az egyes állampolgároknak végül milyen lesz a tényleges nyugdíjuk, nem szerepel a napirendi pontok között.

Mi mindannyian azonban – a képviselőktől és a miniszterektől eltérően – teljesen más idősávokban és időszakokban gondolkodunk. Nekünk nem a következő mandátum lebeg a szemünk előtt, hanem egészen addig, amíg meg nem halunk, magunkra gondolunk, és arra, hogy mit hagyunk a gyermekeinkre. Az iskola azonban nem tanít meg minket arra, hogyan kell bánni a pénzzel. Nem csoda, hogy Szlovákia az egyik legrosszabb eredményeket produkálja a pénzügyi műveltség terén.

Máskülönben az itteni lakosok nem félnének a második pillérhez való hozzájárulás csökkentésétől. Csak néhány számadat: a nyugdíjkezelő társaságok legjobban teljesítő alapja 2012 óta 10,3 százalékos éves hozamot ért el, de azok, amelyek megtapasztalták a 2008-as és 2009- es nagy pénzügyi válságot, csak 5,15 százalékot könyvelhettek el. Most nézzük a részvénypiacokat! Vegyük a legismertebb indexet, az S&P 500-at, amely az amerikai tőzsdén jegyzett ötszáz legnagyobb vállalat értékpapírjait tartalmazza. Ez az index 1957 óta átlagosan 10,3 százalékos éves hozamot ért el. Tehát ugyanannyit, mint a legjobb nyugdíjkezelő társaság alapja.

Ez az index azonban már több pénzügyi válságot is átélt. Ha valaki tizennyolc éves kora óta havonta tíz eurót fektetett volna be, akkor 60 éves korára több mint 42 ezer eurója lenne a fent említett 10,3 százalékos éves hozammal. Szép kis kiegészítés a nyugdíjhoz, nem igaz? Havi 50 euróval pedig ez az összeg több mint 390 ezer euróra emelkedne.

Joggal támaszkodunk az államra. Egész aktív életünkben, amikor dolgozunk, járulékokat fizetünk a társadalombiztosítási rendszerbe, és az éppen hatalmon lévő kormányok döntik el, hogyan működik a második pillér. Természetes, hogy elvárjuk, hogy kapjunk valamit cserébe. De az állam, bármilyen politikai összetételű is legyen, nem foglalkozik az egyéni jólétünkkel, nekünk pedig nincs ráhatásunk a nyugdíjunk formájára. A befektetéseket viszont befolyásolhatjuk. Ne hagyatkozzunk túlságosan arra, ami nem rajtunk múlik, hanem kombináljunk! „Soha ne függjünk egyetlen jövedelemforrástól! Fektessünk be, hogy egy második forrást is teremtsünk!” – mondta Warren Buffett, a világ egyik legjobb pénzembere. Érdemes megszívlelni a tanácsát.

A szerző a Plus 7 dní napilap munkatársa