Miért buknak el a nemzetek?

Megnéztem, milyenek voltak ezek a számok az elmúlt tíz évben. 2006-ban Szlovákia négy régiója közül még kettő teljesített az uniós átlag felénél gyengébben. Romániában ekkor még Bukarest kivételével az összes régió ilyen volt: hét. Magyarországon 2006-ban is 4 régió volt harmatgyenge.

2010-ben Szlovákiában már csak 1 régió szerepelt az 50% alattiak között, Romániában még mindig 6. Magyarországon akkor is 4. És az utolsó mérésnél, 2017-ben, ahogy már írtam, a számok: 0 – 1 – 4. Vagyis: míg Szlovákia és Románia gyakorlatilag mindegyik uniós átlag alatti régióját felhozta, Magyarország ugyanott van, mint 11 éve.

Ha az országok teljesítményét egyben, nem régiónként nézzük, akkor Szlovákia 2006-ban az uniós átlag 63%-án állt, Magyarország ugyanott, míg Románia akkor 38%-on. A 2010-es számok így festettek: Szlovákia 73, Magyarország 65, Románia 47. És végül 2017-ben: 76 – 68 – 63. Vagyis míg Szlovákia 13 százalékpontot javult 11 év alatt, Románia 25-öt, Magyarország csak 5-öt.

Ezek a tények. Eközben Orbán a héten Erős ország – erős gazdaság címen tartott előadást, ahol újabb céldátumot tűzött egy helyben toporgó latifundiuma elé: 2030-ra az EU 5 legjobb országa közé kell kerülnünk, „ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”, valamint legyünk az 5 legversenyképesebb ország egyike is. Szijjártó Péter pedig átadott Komáromban egy gyárat, amit már tavaly is átadott egyszer. A magyar abszurd a cseh új hullám legendás filmjeit idézi.

Az Európai Bizottság szintén e heti országjelentésében olvashatók Magyarország stagnálásának okai is. „Nem történtek intézkedések az antikorrupciós keretek és az ügyészségi erőfeszítések megerősítésére.  Nem javult a szolgáltatások szabályozási környezete. A döntéshozatal és a társadalmi párbeszéd minősége és átláthatósága nem javult.”

A szlovák országjelentés a szervezett bűnözés és a korrupció magas szintjét emeli ki, de nem teszi hozzá, hogy az intézményrendszer ezt nem akarja kezelni. Magyarországról viszont ezt írja: „Hiányoznak a legmagasabb szintű korrupciós esetek eltökélt kivizsgálását célzó lépések.” Illusztráció 1. a héten: Simicska Lajos volt fő oligarcha mind az 52 cége „Mészáros Lőrincnél” landolt. Illusztráció 2: bírósági ítélet ellenére nem adja ki a felcsúti fociakadémia, hogy mire költötte azt a 11 milliárd Ft közpénzt, amit TAO formájában kapott az Orbánnak gazsuláló cégektől. A minisztérium ugyanis már másfél éve bekérte a papírokat, és most újabb fél évre meghosszabbította saját „vizsgálatát”, így ő ül a papírokon „Mészáros” helyett. Hisz az állam az „Mészáros”.

A miért buknak el a nemzetek? című alapkönyv különféle civilizációkat, országokat vizsgál a történelem folyamán, és arra jut, hogy azok az országok váltak tartósan erőssé, amelyekben az állam megfelelő intézményi és jogrendszert működtetett az igazságos gazdasági és politikai verseny biztosítására. Magyarországon az állam nem egy semleges szabályozó abban a versenyben, melyben alapvetően érdem alapján kerül előre valaki, hanem egy politikai erő és a hozzá kapcsolódó gazdasági szereplők érdekében működik. Nem ágazati, pl. gazdasági racionalitás vezérli, csak a hatalommegtartás és sajátjai helyzetbe hozása.

És hogy milyen az általa szabályozott politikai verseny, azt maga a külügyminiszter buktatta le a héten a BBC-ben. Az országot megint elárasztó, Soros–Juncker titkos tervet sejtető kormányzati plakátkampányra kérdezett rá a műsorvezető, mire Szijjártó Péter azzal válaszolt, hogy EP-kampány van. Csakhogy kampány pártok között zajlik, a kormány nem szállhat be politikai propagandával a pártok versenyébe, vagyis sokmilliárdos „tájékoztatása” törvénytelen. Természetesen sem a kampányköltéseket ellenőrző Számvevőszék (ami szakmányban bünteti százmilliókra az ellenzéki pártokat), sem az ügyészség nem szólalt meg. Egy újabb elcsalt választás következik.

Magyarország a végét járja. Szlovákia, úgy néz ki, megküzd a démonaival.