Mi miatt aggódjunk?

Andrej Kiska egy hete bemutatta új pártját. Amit utána egyesek tapsnak hallhattak, azok bizony pofonok is lehettek. 
Ilyen az élet körforgása – a liberálisok nemrég kaptak egy pofont Robert Fico volt kormányfőtől, a Smer elnökétől, amikor koalíciós és mentális partnereivel, tehát az SNS-szel, a Híddal, Kollárral és Kotlebával együtt lesöpörte az asztalról az Isztambuli Szerződést.

Na, a liberálisok most visszaadták ezt a pofont – Kiskának. Azért, mert nem liberális. Azt mondják, csalódottak, hogy a volt államfő pártja konzervatív tömörülésként mutatkozott be. Kissé furcsa, hiszen egy liberális pártot egyáltalán nem kellene zavarnia, hogy valakinek eltérnek a nézetei az övétől.

A homoszexuális párok jogaival, a regisztrált partnerséggel és az örökbefogadással kapcsolatban valószínűleg sohasem lesz egyetértés. A 2020-as márciusi parlamenti választásig biztosan nem. Ezért egyáltalán nem lenne ideális, ha ezek a kérdések válnának a közelgő választások és a kampány meghatározó elemévé – bármennyire is fontosak ezek a témák egyeseknek, és bármennyit is rontottak már a helyzeten a máig táplált előítéletek.
A 2020-as választás arról fog szólni, hogy lecseréljük ezt a kormánygarnitúrát, mégpedig egy jobbra. Úgy, ahogy a közös cél elérése érdekében az ellenzéki pártok kicsit háttérbe szorították saját prioritásaikat 1998-ban, hogy legyőzzék Vladimír Mečiar, mert a helyzet már tűrhetetlen és elfogadhatatlan volt. A mai ellenzéknek ugyanígy a Smer félreállítására kellene koncentrálnia. Már csak azért is, mert reális esély mutatkozik erre, sokkal nagyobb, mint amit akár egy éve is el tudtunk volna képzelni. 
Hívjuk segítségül a számokat: A Focus 2018 januári felmérése szerint a mostani kormánypártok 68 képviselői helyet szereztek volna, ha akkor lett volna a parlamenti választás. Az ellenzéki pártok 53 mandátumot, Kotleba és Kollár pedig együtt 29-et. 
Szűk másfél év elteltével minden másképp van. A 2019-es júniusi Focus-felmérés szerint a kormánypártoknak már csak 46 parlamenti szék jutna, sőt, az AKO felmérése szerint mindössze 39.
Az ellenzék, immár Kiska pártjával együtt, 72 mandátumot szerezne a Focus felmérése szerint, az AKO közvélemény-kutatása alapján pedig 80-at. A minimális vagy nulla koalíciós potenciált felmutató erők (Kollár, Kotleba) 31-32 helyet szereznének, ennyi haszontalan képviselői voks lenne a törvényhozásban.
Ehhez két dolgot kell hozzátenni. Először is a jelenlegi ellenzék az SaS-től a KDH-ig Kiska nélkül is túlságosan megosztott ahhoz, hogy bármiben meg tudjon egyezni az LGBTI-jogokkal kapcsolatos kérdések közül. 

Másodszor pedig: az ellenzék több képviselői helyet szerezne Kiskával, mint nélküle. 

És van itt egy harmadik dolog is, mégpedig az, hogy bár vannak témák, amelyeket Kiskáék egyelőre nem akarnak megnyitni (például az LGBTI), de az biztos, hogy a jövőben kultiváltabban – előítéletek és gyűlölködés nélkül – tudnak róluk beszélni Kolláréknál és Kotlebáéknál. Tehát a Kiskával kapcsolatos aggodalmaskodás csak pótcselekvés. 
Az viszont sokkal nagyobb aggodalomra ad okot, ha belegondolunk, hogy a magyar kisebbségnek alighanem nem lesz parlamenti képviselete a választás után.
A szerző a TASR hírügynökség munkatársa