Mi és Mika

Az Expres a leghallgatottabb rádió, a Markíza pedig a legnézettebb televízió volt Mika működése idején, a rá szavazó honatyák döntését így akár felelősnek is tarthatjuk, ha vélelmezzük, a versenyszférából érkezett szakembert abból a meggyőződésből választották a közszolgálati Szlovák Televízió és Rádió élére, hogy azokat is a leghallgatottabbá-legnézettebbé tegye.

Egy médium hallgatottsága/nézettsége számtalan összetevő függvénye. Egy szembetűnő különbséget azonban a sajtóval érintőlegesen sem foglalkozó olvasók is felfedezhetnek, elég, ha megnézik a nevezett intézményeket. Az Expresből úgy lett piacvezető rádió, hogy egy lakásnyi méretű stúdióból sugároz, a Markíza pozsonybesztercei székháza sem sokkal nagyobb egy jobb olajvállalkozó haciendájánál. Ha összevetjük a közmédiumok székházával, láthatjuk, a méret és a hallgatottság/nézettség majdhogynem fordítottan arányos, egyben azt is jelezheti az új vezető számára: ami járható út volt a magánszférában, nem biztos, hogy az államiban is az lehet.

Az ellenzék nagyobb része nem vett részt az igazgató megválasztásában, csak Matovičék szavaztak, az SaS, a KDH, a Híd és az SDKÚ távol maradt a voksolástól, mondván, politikai jelöltet választanak a közintézmény élére. Ezt meglehetősen szemforgató hozzáállásnak tarthatjuk, hiszen a jelenlegi ellenzék volt az, amely átültette kormányzása idején, hogy az RTVS vezetőjét a parlament válassza, így választották meg Miloslava Zemkovát, akiről Marek Maďarič jelenlegi kulturális miniszter, akkor ellenzéki képviselő sietett is kijelenteni: politikai jelölt. A politikai jelöltezést tekintsük inkább a politikai folklór részének. Naná! Milyen legyen, ha politikusok választották? És előtte, amikor a Rádió-, ill. Tévétanács – ahol szintén a politikai pártok által jelölt emberek ültek, ülnek – választotta az igazgatókat, azok nem politikai jelöltek voltak? A HZDS-székházban rendszeresen vendégeskedő Jaroslav Rezník... Ugyan, kérem. Ezt a gyakorlatot persze nem kell helyeselnünk, de aki rácsodálkozik, az úgy tesz, mint ha nem állna kapcsolatban a hazai politikai valósággal.

Amíg a határ mentén foghatók lesznek a magyar tévécsatornák, a kisebbségi magyarokat nem nagyon kell nyomasztatia, mi történik a malomvölgyi toronyházban. Mika prezentációjában nem tért ki a kisebbségi adásokra. A tévében jelenleg az a helyzet, hogy az olimpiai közvetítés kilökte megszokott helyükről – a magyarországi csatornák bulvárműsoraival azonos műsorsávból – a magyar nyelvű híreket. Ez jól mutatja, mit jelent a közszolgálat a kisebbségek számára. Ha Mika ezen tud változtatni, és legalább a szlovákiai magyarság számarányának megfelelő műsoridőt szavatolni, az ennek előállításához szükséges gazdasági és infrastrukturális feltételekkel, akkor jól járhatunk vele. Ha nem, akkor marad a zertéel.