Mert jöhet még új Srebrenica

Utóbbi azt az öt nagyhatalmat jelentette, amelyek igyekeztek a volt jugoszláv területeken jelen lenni és tárgyalni Mladicsékkal: Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, az USA és a frissen egyesült Németország.  Minden évben felbukkannak új adatok, jegyzőkönyvek, feljegyzések. Az új amerikai hírszerzési forrásokból úgy tűnik, kémrepülőkkel figyelték a területet, és már a hajnali kivégzéseket is láthatták egy bécsi hírszerző állomáson. Sokkoló a holland védelmi minisztériumban dolgozó Onno van der Wind tábornok vallomása is, mely szerint az ENSZ adott a szerbeknek 30 ezer liter üzemanyagot, amelyet aztán a népirtásnál használtak. Hivatalosan arra kapták, hogy biztonságos helyre buszoztassák a srebrenicai menekülteket, ehelyett a halottakat betemető buldózerek pöfögtek belőle.  A napvilágra került friss feljegyzések arra utalnak, hogy az amerikai és a brit hírszerzés egy hónappal a népirtás előtt tudhatott a szerb tervekről.  Ez azzal áll éles ellentétben, hogy a Kontaktcsoport diplomáciája akkor informálisan már közel egy éve az ENSZ-erők védelme alatt álló három boszniai enklávé szerbeknek való átadását szorgalmazta… Mladics egy évvel korábban megígérte, ha bejut Srebrenicába, „térdig fog gázolni a vérben”. Nem viccelt. Az EU ma tízmillió göröggel, menekültek százezreivel, munkanélküliek tízmillióival zsonglőrködik. Szélsőséges pártokkal, orosz propagandával, fundamentalista terroristákkal kell szembenézni Brüsszelben és a nemzeti fővárosokban. Nem hagyja nyugodni az embert az az érzés, hogy most sem sokkal felkészültebb az európai közösség e kérdések kezelésében. A jugoszláviai polgárháború elején ráadásul még csak 12 országnak kellett Brüsszelben közös hangot találnia, most 28-nak. A prioritásokban is alig tudunk megegyezni.  A kockázat nyilvánvaló. Bármely fenti feszültség, konfliktus zavargásba, vérontásba fordulhat. Nem Charlie Hebdo-szinten, hanem sokkal nagyobb méretekben. Ugyanolyan kegyetlen, ha nem látványos, hanem csendes módon döntünk nyomorba milliókat. Minél több kiszolgáltatott csoportot teremtünk, annál több a mindenre elszánt egyén. Ebből nemcsak 1995-ben jöttünk ki nagyon csúnyán, hanem az elmúlt kétezer évben szinte mindig. Emlékezzünk, hogy tanulhassunk a hibánkból.