Méretes problémáinkról

Közben arról vitatkoztak, hogy a Szomszédokban annó Vágásiék mennyire méretes, vagyis hány szobás lakásban laktak. Bandika azt állította, másfél, Ervin viszont háromra emlékezett. A pékségben burek még volt, továbbá palackos ásványvizet is vettek, és kiültek a Duna-partra nézni a semmit, meg a naplemente maradványait. Tudja-e ön, milyen fontos esemény közeleg? – kérdezte Bandika. Ervin bólintott: tudom, a hétvége. Már csak két nap, és itt van. És azt tudja-e, hogy ma ki mindenkinek van születésnapja? Nem tudom. Cristiano Ronaldónak, Szepesi Györgynek, Moór Mariannának, de még Kisfaludy Károlynak is – árulta el. Ervin elismerően bólintott: az lenne az igazi, ha a felsorolt egyének együtt tudnának ünnepelni, de nincs az a rendezvényszervező, aki ezt össze tudná hozni. Bandika felemelte a mutatóujját, tekintetét a habokba ejtette, majd olajos hangon megszólalt: történnek azért szokatlan dolgok mostanában. Recep Tayyip Erdogan török elnök például azt mondta hétfőn Kijevben, hogy meglátása szerint a Krím nem Oroszországé. Meg hogy a krími tatárokat az orosz hatóságok üldözik, ez pedig nagyon nincs rendjén. Ervin szájában sebességet váltott a burek, mozgása lelassult, mint a falra hányt borsó. Ezek szerint tényleg létezik a török népek közti szolidaritás? Bandika méretes kavicsot dobott az egyik méretes mobilstégre, majd azt mondta, az utóbbi időben neki úgy tűnik, nem is az a fő kérdés, mi létezik, és mi nem, hanem hogy mivel vagyunk hajlandók foglalkozni. És mivel méretes tömegek foglalkoznak nem létező dolgokkal is, ezért… Ezért mi? – kérdezte Ervin, és könyvet vett elő a zsebéből, el is kezdte olvasni a legelején. „1977. október 31-e van, kilenc órára várnak a Pamutnyomóipari Vállalat, a PANYOVA központjába bemutatkozó látogatásra. Mint életemben mindig, most is korán indultam el, mikor leszállok a Kolosy térnél, még csak fél kilenc, gyalog megyek tovább”. Nem fog ki rajtam, ez Moldova – gyűrte galacsinná a burek papírját Bandika. Csak azt nem tudom, melyik. Ervin hivatalos képpel válaszolt: A szent tehén, a magyar textiliparról.

Az a kedvenc részem, amikor leírja, miért nem nevezték át a Goldberger Leó nevét viselő gyárat Vörös Tavaszra, vagy ha át is nevezték egy rövid időre, miért nevezték vissza. Ervin becsapta a könyvet, és Bandikára nézett. Annyi minden kavarog a fejemben mostanában. Nem elég, hogy CR7 szülinapja idén egybeesik Kisfaludy Károlyéval, meg hogy a török elnök hirtelen elvitatja az oroszoktól a Krímet, hirtelen megdőltek a január végi méretes melegrekordok is. 

Hová tartunk? Jó a méret? Jó az irány? És ha véletlenül akad valaki, aki ezekre választ ad, hihetünk neki?

Bandika egy KGK-idézettel (Kicsi Gesztenye Klub) válaszolt. „Testem erős, izmon feszes, az elmém éles és a szervezetem így tökéletes. A tej finom, természetes, úgy nőhetsz nagyra, ha a bögréd méretes.”

A szerző a Vasárnap munkatársa