Mentőhálóban

Fontos megjegyezni, hogy a jelölt nemzetisége önkormányzati szinten nem jelent garanciát a hatékonyságra - önmagában ezért sem a szlovák befutó nem jelent tragédiát, sem a magyar nem életbiztosítást. A jelöltek nemzetisége a szimbolikus dimenzió, az itteni magyarság önbecsülése szempontjából viszont annál fontosabbnak tűnik.
A júniusi parlamenti választások kimenetele és a Radičová-kormány első hónapjai rányomták bélyegüket az elvárásokra és az eredményekre egyaránt. A júniusi adatok arra engedtek következtetni, hogy a magyarlakta területeken a Híd és az MKP szavazóinak aránya döntetlen lehetett, miközben a lendület a nyerésben levő Híd oldalán volt. Ennek megfelelően az önkormányzati választások előtt a két párttal kapcsolatos elvárások némileg aszimmetrikusnak mutatkoztak: míg az MKP számára az is győzelmet jelentett volna, ha nem veszít, a Híd számára csak a parlamenti választáson tapasztalt eredményesség helyi szintű megjelenése jelentett volna igazi győzelmet. Ehhez képest a mostani eredmények szinte fordított képet mutatnak: az MKP sok tekintetben nyerni tudott, a Híd viszont inkább csak nem veszített. A kép természetesen árnyalt: az MKP ugyan hozni tudott egy rakat fontos várost (például Dunaszerdahelyt, Somorját, Szepsit és Tornalját), nem tudta azonban megakadályozni azt hogy a Híd elszívja előle a községi szavazók jelentős részét, különösen Közép- és Kelet-Szlovákiában. A Híd számára különösen Komárom és Somorja lehetett fájó, a pártnak azonban a veszteségek mellett is sikerült megvetnie a lábát a falvakban, sőt, a szlováklakta területeken koalíciókban és önállóan is tudott sikeres jelölteket állítani, ha nem is nagy számban. Bugár Béla pártjának fő feladata a jelek szerint az, hogy kiépítse a struktúráit a járásokban, elkerülve az ad hoc előtérbe helyezett jelöltek állítását és a pártstruktúrán kívüli függetlenek támogatásának kényszerét is.

A Híd és az MKP szereplését érdemes az országos tendenciák fényében is megvizsgálni. A jobboldali koalíció pártjai ugyanis országszerte teret vesztettek, ha nem szenvedtek is döntő vereséget. Háttérbe szorult az a HZDS is, mely az MKP-hoz hasonlóan idén a parlamenten kívül maradt. Ezeknek a folyamatoknak a fényében mind a Híd, mind az MKP eredménye elfogadhatónak tűnik. Az elért sikerek oka azonban nem az említett pártok jó teljesítménye, hanem elsősorban a nemzetiségi hovatartozás szerinti szavazás. Június óta nagyon kevés változott a pártok háza táján - a kooperációt hirdető Híd az emberközpontú politizálást, a magyarságát kidomborító MKP pedig a megújulást nem tudta és nem tudja hitelesen eljátszani. A Híd (szemben a hozzá hasonló cipőben járó SaS-szal) etnikai mentőhálóba zuhanhat, ha nem sikerül a bukfenc; abba a hálóba, melyből az MKP-nak már évek óta nem sikerül kikászálódnia. A magyar szavazóknak nem érdekük átvágni a zsinórt, hogy mindketten a földre zuhanjanak. Ez azonban lassítja az olyan öntisztulást, mely a szlovák politikai életből már-már kiszorította a HZDS-t és lépéskényszerbe hozta az SaS-t is, ha csak nem akarja őket követni.

Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője