Menekültek milliói – Afrikából?

A két spanyol enklávét ezrével ostromló menekültek ma még komoly figyelmet vívnak ki a világsajtóban és a világ közvéleményében egyaránt – teljesen természetesen –, azonban ha a jelenlegi demográfiai trendek nem változnak, az elmúlt hetekben tapasztalt jelenség sokkal gyakrabban ismétlődhet meg a jövőben. A Föld népessége ugyanis rohamosan növekszik, a gyarapodás viszont több mint 90 százalékban a fejlődő, sok esetben nagyon elmaradott országokhoz kapcsolható. A fejlett világ, amely gyakorlatilag megegyezik Európával, Észak-Amerikával, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Japánnal, Dél-Koreával és néhány kisebb ázsiai országgal, viszont demográfiai hullámvölgybe kerül. Nem árulunk el nagy titkot, ha kimondjuk: az európai országok népességnövekedése, sőt sok esetben a népességszám szinten tartása már csak a jelentős bevándorlás által tartható. Ez viszont azt eredményezi, hogy az európai népességen belül egyre növekszik a nem európai gyökerekkel rendelkező lakosság száma. Egyes előrejelzések szerint a sok országban a bevándorlók többségét kitevő muzulmán népesség száma összeurópai szinten 2025-re a jelenlegi 15 millióról 35-40 millióra is növekedhet. Ez a tényező számtalan belső gazdasági, kulturális, biztonsági és szociális problémát vet fel.

A Szaharán túli Afrika demográfiai mutatói katasztrofálisak, és nem igazán van remény arra, hogy jelentősen megváltozzanak. Két évtizeden belül ma még szintén idegenül hangzó statisztikai adatokhoz kell hozzászoknunk. Ilyen például a 100-120 milliós Etiópia vagy a 60-80 milliós Kongó. Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezeknek az országoknak a gazdasági fejlődése viszont távolról sem képes lépést tartani az ilyen mértékű növekedéssel. Ennek egyik – részben statisztikai – következménye, hogy az egy főre jutó nemzeti termék – amely ugyan nagyon felszínesen, de sok mindent elárulhat a lakosság életszínvonaláról – a gyors demográfiai növekedés miatt csökken. A gyakorlatban és nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az említett országok egy főre számolva még tovább szegényednek. A további gond, hogy míg a lakosság száma gyorsan nő, a rendelkezésre álló források nem. Bár sok mindenkinek a kőolaj juthat eszébe, teljesen természetes módon, a Szaharától délre eső Afrika országai számára a víz a legfontosabb „nyersanyag”. Márpedig az ENSZ előrejelzései alapján két évtized múlva csaknem két és fél milliárd ember ivóvízellátása lesz veszélyben Afrikában, a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában és Északkelet-Kínában. A víz miatt a jövőben komoly államközi fegyveres konfliktusok is kirobbanhatnak, és nem csupán a sokat emlegetett Közel-Keleten (ahol a térség országai számtalan más okot és indokot is találnak a háborúskodásra), de például a Nílus völgyében is. További nagyon fontos probléma (ha nem a legfontosabb!) az említett országcsoport esetében a kormányzás minősége. A térségbeli államok nagy része esetében gyakorlatilag nem beszélhetünk az európai értelemben vett államról, kormányzásról. Ráadásul a növekvő gondok következtében nagyon sok esetben fennáll annak a veszélye, hogy a még ma létező államok, illetve kormányok is összeomlanak, és – elsősorban Afrikában – több tucat „összeomlott állam” (failed state) keletkezik. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor már nemcsak a meginduló menekülthullámra kell felkészülnünk, hanem az összeomlást követő biztonsági vákuumra is, amelyet leginkább a terrorista szervezetek használnak ki. Aki nem hiszi, járjon utána: például Szomáliában.

Ez a veszélykomplexum természetesen nem ismeretlen a nyugati világ, így Európa előtt sem. Ennek ellenére átfogó megoldást még senkinek nem sikerült kitalálnia, hogy a megvalósításról ne is beszéljünk. Egyértelmű, hogy a Nyugat és Japán által folyósított segélyek nem jelentenek megoldást még abban az esetben sem, ha háromszorosára növelnék értéküket. Egyrészt sok esetben igen bizonytalan a sorsuk, és helyi diktátorok bankszámláin köthetnek ki. Másrészt viszont nem orvosolják a probléma lényegét, a strukturális és kormányzatminőségi, negatív hatású tényezőket. És bár az Egyesült Államoknak is megvannak a saját problémái a latin-amerikaiak illegális bevándorlásával, Európa a jövőben még komolyabb helyzetbe kerülhet. Sok esetben úgy tűnik, Afrika nagy része számára nincs remény, és mi hozzászokhatunk az előbb képzeletbeli, később valódi európai falakat döngető afrikai menekültek millióinak látványához. A probléma nem orvosolható csupán segélyekkel, sokkal mélyebb változásokra lenne szükség – ha ez egyáltalán lehetséges.

A szerző külpolitikai elemző