Megvezetett lázadók

A 2021-es év még csak néhány napja kezdődött, de máris megszületett néhány kép, melyek valószínűleg minden visszatekintésben szerepelnek: bivalybőrbe öltözött férfiak randalíroznak az amerikai törvényhozás épületében, és az amerikai demokrácia alapkövének, a szabad választások eredményének eltörlését követelik, mert a végeredmény nem tetszik nekik. A csavar ott van a történetben, hogy ezek a bivalybőrbe öltözött úriemberek meg vannak róla győződve, hogy ők az amerikai demokrácia védelmezői, és szentül hiszik, hogy egy elcsalt választás eredményét akarják rájuk erőltetni.

A tömeget feltüzelő Donald Trump elnök persze csak a biztonságos távolból figyelte az eseményeket, és miután azok eldurvultak, az első adódó alkalommal kihátrált a hívei mögül, úgy téve, mintha neki semmi köze nem lenne az ostromhoz. Ide vezettek az elmúlt négy év hazugságai, alternatív tényei, elhallgatott igazságai. Csakhogy Trump nem fogja megütni a bokáját, ellentétben azokkal, akiket előállítottak a Capitoliumban.

Tőle csak a Facebookját és a Twitterét vették el, mintha egy rossz gyerek lenne. A közösségi oldalak ilyen határozott fellépéséhez sajnos embereknek kellett meghalniuk, de a techcégek megkapták a lehetőséget, hogy eljátsszák az igazságosztó király szerepét, mintha éveken át nem tolerálták volna Trump gyűlöletkeltését és hazudozásait a platformjaikon.

Közép-Európából ezt a cirkuszt vérmérséklettől függően elborzadva vagy kárörömmel figyelte a nép, holott a problémák, amelyek a zavargáshoz vezettek, nálunk is régóta jelen vannak.

Nevezetesen arról a jelenségről van szó, hogy bizonyos politikusok vagy közéleti szereplők önös érdekek miatt ferdítik el a legalapvetőbb tényeket is, a valóságról tudomást sem véve.

Vegyük például Milan Lučanský halálát. Jelenleg minden bizonyíték arra utal, hogy a volt rendőrfőnök önkezével vetett véget az életének, néhányan azonban nem átallanak ebből a tragédiából is személyes tőkét és ezzel párhuzamosan kormányzatellenes hisztériát kovácsolni. Persze egy szóval sem mondom, hogy Lučanský halálának körülményeit ne kellene kivizsgálni, és ezt a vizsgálatot a lehető legszigorúbban felügyelni – elvégre Szlovákiában vagyunk –, de ha minden bizonyíték a hivatalos narratívát erősíti, akkor talán abba kellene hagyni a lázítást, mert annak rossz vége lehet. Mint Trump és az állítólag elcsalt választás esetében.

A háborús árkok ugyanis nem fognak varázsütésre eltűnni a hisztéria csitultával, és ha a feldühödött tömeg egyszer megindul, akkor már késő lesz szabadkozni.

Fico, Pellegrini és Saková, aki a leghangosabban hőzöng Lučanský ügye miatt, valójában Kotlebáék malmára hajtja a vizet.

Ebben a sportban mindig a legradikálisabb csoport kaszálja be a győzelmet: a régi és az újrafestett Smer csak a szélsőségesek malmára hajtja a vizet a kormányzat hitelességének aláásásával. Ami ironikus, mivel egy éve még ők irányítottak mindent, a rendszerellenes harcost akkor fedezték fel magukban, mikor a rendőrség elkezdte felgöngyölíteni a maffiát, amit hosszú évek kormányzása alatt támogattak. A helyzeten persze nem segít, hogy Matovič miniszterelnök nem volt képes egyértelműen kiállni a saját emberei mellett: ahogy decemberben elbújt, amikor a járvány a legdurvábban dühöngött, úgy most sem láttuk színét.

Ősszel már nálunk is előkerültek a gumilövedékek és a könnygáz. Legközelebb mi jön? Jánošík-ruhába öltözött hőbörgők ostromolják meg a parlamentet? Ki vigyorogna a legszélesebben, ha ez megtörténne? Pellegrini? Kotleba? Vagy Fico?